2012. november 2., péntek

"Poétikus hervadás"


"Odessza szörnyűséges város, ezt mindenki tudja. "Nagy különbség" helyett ott azt mondják, hogy "két különbség", meg még azt is, hogy "ideodáz". Mégis, az Orosz Birodalomnak erről a fontos és elmondhatatlanul varázslatos városáról, legalábbis én úgy hiszem, sok jót is el lehet mondani. Képzeljenek el csak egy várost, amelyben derűs, felhőtlen az élet. A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett."

A zsidó lakásmúzeum kitalálója vezetett bennünket végig a tárlaton, s feltette azt a kérdést, hogy melyek voltak a tipikus foglalkozások a zsidók körében. Sorjáztak a foglalkozások: orvos, ügyvéd, bankár, zenész...  A helyes válasz: Ogyesszában minden foglalkozás zsidó foglalkozás volt; a múlt század elején New York és Varsó után – Ogyessza volt a világ 3. legnagyobb zsidó városa.



Mint a táblázatból kivehető, Ogyessza zsidó lakossága mára igen megfogyatkozott, a népirtás után nem regenerálódott, sőt, a 70-80-as években tovább fogyott. (Ötödéves moszkvai tartózkodásunk idejéből eszembe jut a Movsovich testvérpár: anyjuk gyerekorvos volt Tomszkban, Ioszif mérnök, Ella túl az érettségin, és illegálisan tartózkodott Moszkvában. Minden hónap egy bizonyos napján újra meg újra hírt kaptak arról, hogy nem engedélyezik nekik a kivándorlást. Aztán néhány év múlva képeslap jött Ellától New Yorkból...)




"A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett. Házasosodnak, hogy ne éljenek magányosan, szeretnek, hogy örök életűek legyenek, gyűjtögetik a pénzt, hogy házuk legyen, s asszonyaiknak perzsaprém kabátkát ajándékozzanak, szeretik a gyerekeket, mivelhogy a gyermekszeretet igen jó dolog és fontos is. A kormányzók  meg a köriratokban érkező rendeletek igen-igen megzavarják ugyan a szegény odesszai zsidókat, ám eredeti elképzeléseikről nehéz őket lebeszélni – ahhoz túlságosan ősi álláspont ez. Nem is fog sikerülni az "eltérítés", sőt sokan tanulnak tőlük. Nagyrészt az ő erőfeszítéseik nyomán alakult ki a derű és a felhőtlenség légköre, amely áthatja Odesszát."


Derű a városi parkban, a kávéházak teraszán, az éttermekben, a Opera környékén, a Primorszkij sétányon... Derű a fiatalok arcán.


A Libman kávéház


Elkeseredett elszántság az egykori Libman kávéház fölötti lakásokban... Lassan sétálva ismerkedünk a belváros nevezetességeivel, Studiolum meséli a történetet: nevezetes találkahely volt, most magánkézben van: a tulajdonos a szigorú műemléki előírások feltételeinek nem akar megfelelni, ezt és mellette a Russzov házat inkább lebontatnák - a város tüntet, a városvezetés visszavonja az engedélyt - érdekes módon a Russzov ház kigyullad, pusztul tovább, s pusztul a jobb időket látott Libman is. A tulajdonos kivár. Megyünk tovább, amikor egy asszony megszólítja a csoportot: beinvitál a házba. Bent minden sokkal kétségbeejtőbb: sötét, kitört ablakok, omló vakolat, bekeszkázott ajtók, romok... A többség elköltözött, ők kitartanak: a házban a kávéházi alkalmazottak családjai laktak, így kaptak itt  lakást az ő szülei is.

Mogorva, mosoly nélküli eladók a boltokban, mintha a vásárlók zavarnák őket, mintha szívességet kérnének tőlük... S ez alól nem kivétel a legbelvárosibb, legmodernebb, legszélesebb választékú üzlet sem. Bankkártyával lehet fizetni, mosolyt kapni nem lehet. Mintha a munkásfelvétel egyes számú előírása lenne: 'Légy barátságtalan!' A pénztár túloldalán a kijáratnál öltönyös biztonsági őr (benn a boltban is van, nem egy): minden egyes vásárlótól elkéri, megnézi és visszadja a blokkot, ránéz vagy belenéz a szatyorra/-ba. Értelmezési lehetőségek: 1. sokan lopnak 2. irány a teljes foglalkoztatás 3. kommunista kapitalizmus...


"Odesszában kikötő is van, a kikötőben pedig Newcastle-ból, Cardiffból, Marseille-ből és Port Saidból érkezett gőzhajók, négerek, angolok, franciák és amerikaiak."




"Kaplun boltja felett aranycégér ragyogott. Ez volt a Privoznaja tér legelőkelőbb üzlete. Sok-sok tenger és a számunkra ismeretlen, gyönyörű élet illatozott ebben a boltban. Az inas egy öntözőkannából az üzlet hűvös mélyét locsolta, és egy nótát dúdolt, amelyet csak felnőtteknek illik dúdolni. A tulajdonos fia, Szolomoncsik ott állt a pult mögött; a pulton Görögországból érkezett olajbogyók, marseille-i olívaolaj, babkávé, lisszaboni malagabor, a Philippe et Canot cég szardíniája meg cayenne-i bors tornyosult. Maga Kaplun mellényben üldögélt egy üvegfallal elkerített helyiségben, sütkérezett a napon és görögdinnyét evett, vörös bélű görögdinnyét fekete maggal, pajzán kínai lányok szemére hasonlító ferde, fekete maggal. Kaplun pocakja a napsütötte asztalon feküdt, és a nap semmit se tehetett vele." (Babel: Atya)


"Odessza ismerte a felemelkedés éveit, most megismeri a hervadás éveit is, a poétikus, kissé gondtalan és nagyon tehetetlen hervadásét."  (Ez és a többi idézet Babel Odessza c. cikkéből valók)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése