"Poétikus hervadás"

"Odessza szörnyűséges város, ezt mindenki tudja. "Nagy különbség" helyett ott azt mondják, hogy "két különbség", meg még azt is, hogy "ideodáz". Mégis, az Orosz Birodalomnak erről a fontos és elmondhatatlanul varázslatos városáról, legalábbis én úgy hiszem, sok jót is el lehet mondani. Képzeljenek el csak egy várost, amelyben derűs, felhőtlen az élet. A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett."

A zsidó lakásmúzeum kitalálója vezetett bennünket végig a tárlaton, s feltette azt a kérdést, hogy melyek voltak a tipikus foglalkozások a zsidók körében. Sorjáztak a foglalkozások: orvos, ügyvéd, bankár, zenész...  A helyes válasz: Ogyesszában minden foglalkozás zsidó foglalkozás volt; a múlt század elején – New York és Varsó után – Ogyessza volt a világ 3. legnagyobb zsidó városa.



Mint a táblázatból kivehető, Ogyessza zsidó lakossága mára igen megfogyatkozott, a népirtás után nem regenerálódott, sőt, a 70-80-as években tovább fogyott. (Ötödéves moszkvai tartózkodásunk idejéből eszembe jut a Movsovich testvérpár: anyjuk gyerekorvos volt Tomszkban, Ioszif mérnök, Ella túl az érettségin, és illegálisan tartózkodott Moszkvában. Minden hónap egy bizonyos napján újra meg újra hírt kaptak arról, hogy nem engedélyezik nekik a kivándorlást. Aztán néhány év múlva képeslap jött Ellától New Yorkból...)

"A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett. Házasosodnak, hogy ne éljenek magányosan, szeretnek, hogy örök életűek legyenek, gyűjtögetik a pénzt, hogy házuk legyen, s asszonyaiknak perzsaprém kabátkát ajándékozzanak, szeretik a gyerekeket, mivelhogy a gyermekszeretet igen jó dolog és fontos is. A kormányzók  meg a köriratokban érkező rendeletek igen-igen megzavarják ugyan a szegény odesszai zsidókat, ám eredeti elképzeléseikről nehéz őket lebeszélni – ahhoz túlságosan ősi álláspont ez. Nem is fog sikerülni az "eltérítés", sőt sokan tanulnak tőlük. Nagyrészt az ő erőfeszítéseik nyomán alakult ki a derű és a felhőtlenség légköre, amely áthatja Odesszát."

Derű a városi parkban, a kávéházak teraszán, az éttermekben, a Opera környékén, a Primorszkij sétányon... Derű a fiatalok arcán.

A Libman kávéház

Elkeseredett elszántság az egykori Libman kávéház fölötti lakásokban... Lassan sétálva ismerkedünk a belváros nevezetességeivel, Studiolum meséli a történetet: nevezetes találkahely volt, most magánkézben van: a tulajdonos a szigorú műemléki előírások feltételeinek nem akar megfelelni, ezt és mellette a Russzov házat inkább lebontatnák - a város tüntet, a városvezetés visszavonja az engedélyt - érdekes módon a Russzov ház kigyullad, pusztul tovább, s pusztul a jobb időket látott Libman is. A tulajdonos kivár. Megyünk tovább, amikor egy asszony megszólítja a csoportot: beinvitál a házba. Bent minden sokkal kétségbeejtőbb: sötét, kitört ablakok, omló vakolat, bekeszkázott ajtók, romok... A többség elköltözött, ők kitartanak: a házban a kávéházi alkalmazottak családjai laktak, így kaptak itt  lakást az ő szülei is.

Mogorva, mosoly nélküli eladók a boltokban, mintha a vásárlók zavarnák őket, mintha szívességet kérnének tőlük... S ez alól nem kivétel a legbelvárosibb, legmodernebb, legszélesebb választékú üzlet sem. Bankkártyával lehet fizetni, mosolyt kapni nem lehet. Mintha a munkásfelvétel egyes számú előírása lenne: 'Légy barátságtalan!' A pénztár túloldalán a kijáratnál öltönyös biztonsági őr (benn a boltban is van, nem egy): minden egyes vásárlótól elkéri, megnézi és visszadja a blokkot, ránéz vagy belenéz a szatyorra/-ba. Értelmezési lehetőségek: 1. sokan lopnak 2. irány a teljes foglalkoztatás 3. kommunista kapitalizmus...


"Odesszában kikötő is van, a kikötőben pedig Newcastle-ból, Cardiffból, Marseille-ből és Port Saidból érkezett gőzhajók, négerek, angolok, franciák és amerikaiak."

"Kaplun boltja felett aranycégér ragyogott. Ez volt a Privoznaja tér legelőkelőbb üzlete. Sok-sok tenger és a számunkra ismeretlen, gyönyörű élet illatozott ebben a boltban. Az inas egy öntözőkannából az üzlet hűvös mélyét locsolta, és egy nótát dúdolt, amelyet csak felnőtteknek illik dúdolni. A tulajdonos fia, Szolomoncsik ott állt a pult mögött; a pulton Görögországból érkezett olajbogyók, marseille-i olívaolaj, babkávé, lisszaboni malagabor, a Philippe et Canot cég szardíniája meg cayenne-i bors tornyosult. Maga Kaplun mellényben üldögélt egy üvegfallal elkerített helyiségben, sütkérezett a napon és görögdinnyét evett, vörös bélű görögdinnyét fekete maggal, pajzán kínai lányok szemére hasonlító ferde, fekete maggal. Kaplun pocakja a napsütötte asztalon feküdt, és a nap semmit se tehetett vele." (Babel: Atya)

"Odessza ismerte a felemelkedés éveit, most megismeri a hervadás éveit is, a poétikus, kissé gondtalan és nagyon tehetetlen hervadásét."  (Ez és a többi idézet Babel Odessza c. cikkéből valók)