Isten malmai

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember nagyon meg volt elégedve magával. Hízelgett az önérzetének, ha a fülébe jutott, hogy a háta mögött vezérnek nevezik. Meg volt győződve róla, hogy fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Sőt, még olyan gyarló dolgokhoz is ért, mint például a divat.

Történt egyszer (kétszer, sokszor) azonban, hogy egy másik tükör mást mutatott róla, mint a sajátja. Ragadós a keze – kelt szárnyra a hír. Bizonyosat a tükör tudott.

Emberünk első, lányos zavarában felismerte magát az elé tartott tükörben. Kicsit később azonban – nálánál okosabb embereket meghallgatva – ravaszkodni kezdett: az nem is ő, a látszat csal, nem is úgy volt... A tükör a hibás. Nosza, vádat emeltek a tükör ellen.

Írtam ezeket lassan másfél éve. (Mi, istvánosok, ennek az embernek a nevét nem mondjuk ki.) Akkori írásom apropója az volt, hogy a 'nevén nem nevezett' egyszerre két intézményben kapott igazgatói megbízást (az iskolák egymásról nem tudtak, majd mégis, de az egyikben igazgatott egy ideig, aztán nem ismert(?!) okok miatt távozott), miközben itt akkor már bő egy éve tudtuk, amit tudtunk. Ha megkérdezték, azt nyilatkozta: valóban érintett bírósági ügyben, de nem mint vádlott, hanem mint sértett.

A 'nevén nem nevezett' által indított perben a vád az volt, hogy a tükröt tartó ember jelentős érdeksérelmet okozott neki. Ma a bíróság jogerősen kimondta, hogy sem a jelentős érdeksérelem nem valósult meg, sem a tükröt tartó embernek nem volt semmi köze az illetőről kialakult erősen negatív véleményhez. Ebben az ő saját személyisége és viselkedése játszott fő szerepet.

A ragadós kezűség kiderülése után két és fél évvel tehát a tükröt tartó embernek bírósági ítélete van arról, amit mindannyian tudtunk: hogy ártatlan. (A 'nevén nem nevezett' elleni eljárás még nem zárult le.)  Megnyugvással tölt el bennünket, hogy Isten malmai őrölnek.