Posztumusz szalagavatói beszéd

Furcsa egy idegen iskola idegen színpadán állni, megszólítani fiatal felnőtteket, akik közül nem egyet három éve nem láttam. Furcsa lenne osztályomnak nevezni benneteket, hisz ez nem az az osztály, meg hát van is osztályfőnökötök. Maradjunk az adott helyzetben a legegyértelműbb megszólításnál: 

Kedves Istvánosok!

Ti vagytok az utolsó évfolyam, amelyik 2006-ban a tanulmányait még a Kis-Duna parton kezdte. 127 jelentkezőből vettünk fel két osztályt – ennyien maradtatok. Egykori osztálytársaitok szétszóródtak: már megkapták a szalagot az Erzsébetben, a Schillerben, most kapják a Szalézi-Irinyiben, a jövő héten a Dobóban, a Balassában, s mostanában a ferenceseknél, az Eötvösben s valahol Budapesten… Hányatott sorsú évfolyam vagytok: 3 épület volt tanulmányaitok színhelye, 5 igazgató jutott pályafutásotokra s a társaság nagyobbik felének 3 osztályfőnök.

Bizonyára nem így képzeltétek ti sem, szüleitek sem, én sem. „Együtt tartott a hülyeség”, ahogy egyikőtök írta viccesen – de a hülyeség szinonimája ebben az esetben a szolidaritás, a barátság, az elszántság. Együtt maradtatok mindenek ellenére, s úgy tapasztalom, döntő többségükben istvánosnak vallják magukat azok is, akik immár negyedik éve máshol tanulnak.

Távolról és esetlegesen követem, hogy mi van veletek: egy-egy futó találkozás, egy-egy szülő frissíti az információkat; szerelmek születése, virágzása, elmúlása bontakozik ki a facebookon; osztálykirándulás brahiból megcsinált, beállított képeit látom… S eltűnnek a kölyökarcok, kamaszkoruk elején járó gyerekektől váltam el – itt ifjú hölgyek és fiatalemberek állnak.

Csak remélem, hogy értelmesen teltek el az évek, csak bízom benne, hogy a ’lehetett volna’ és a ’lett’ között nem nagy a távolság, csak sejtem, hogy amit megéltetek, segít benneteket eligazodni a világban, elkülöníteni az igazat a hamistól, megkülönböztetni a tisztességgel helytállót és a gátlástalan kiszolgálót. Drukkolok nektek, hogy minél többen bejussatok a 10 480, de legalább a 46 330 egyetemista és főiskolás közé. Kemény félév vár rátok.

„… össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedig nem erről volt szó eredetileg" – írja Ottlik Géza Iskola a határon című regényében.

2013-ban, érettségitek évében lenne a Szent István Gimnázium 325 éves.