a kép forrása itt
"Milyen jó volna itt maradni, ötlött fel benne, egyedül nekivágni valamelyik hegynek, felmenni és nem visszajönni, eltévedni örökre, nyomtalanul eltűnni valamelyik kanyonban, szétesni, feloszlani, eggyé válni a földdel, amelyről sokat tud, de nem eleget, beperegni, behatolni a résekbe, repedésekbe, beköltözni az agávékba, chollákba, hordókaktuszokba, ernyőpálmákba, beépülni a pumák, vadjuhok, csörgőkígyók testébe, szétszóródni, szétterülni, vándorolni, sodródni, homokszem módjára, legördülni a lejtőn, elakadni egy vízmosásban, rátapadni a bakancstalpra, visszavitetni a magasba, felkapattatni a széltől, felszállni por alakban, és újból leereszkedni, és kezdeni elölről az egészet...
(Oravecz Imre: Kaliforniai fürj)
Pénteken meghalt Andráskó István.
Fotó: Rafael Balázs
Sok könyv, széleskörű olvasottság, lemezek, klasszikusok és dzsessz, jó borok és jó vacsorák, utazások, szerelmek, barátok és magány... Pasztellképek: tájak, vizek, pipacsmezők, íriszek és napraforgók, párák és ködök, alkonyat, fények és árnyékok... aktok...
Végleg üres a műteremlakás, ahol egy időben sokszor megfordultunk.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés