Hollandia királyság

"Királyság természetesen. Persze afféle reprezentáló, modern királyság. A király személye az állandóság és a stabilitás látszatát kölcsönzi az államnak, és ez nyugtatóan hat a lakosságra, nem kell újraválasztani, tehát néha az ország érdekei szerint is szólhat, valamint a médiatartalmak is előnyösen változnának, a királyi család magánélete, a királyfi szexuális tevékenységei stb. stb. A lakájok emlékiratai pedig pezsdítően hatnának az irodalmi életre is, ami ugyancsak ránk férne."

A  hágai szállodában a liftajtó fölött Beatrix – minden felirat nélkül.

A királyi palota Hágában. A gyermek sokáig állt előtte, nézte az ablakokat, hátha meglibben egy függöny, hátha látja a királynőt – egészen elszöntyömpöntyölödött, hogy nem. A királyokról a mesékből szerzett tapasztalatok jobban élnek benne, mint amit a történelemkönyvekből tanult (igaz, még csak az ókorig jutottak).

  A palotához vezető elegáns utcában (Noordeinde) ilyenek a lámpák.

 

Vilma királynő szobra a Noordeindéből nyíló téren – nem éppen szokványos ábrázolása egy koronás főnek. Valahol azt olvastam, hogy az erőt hivatott kifejezni.

Ez olvasható az emlékmű hátoldalán: hollandtudás nélkül is érthető, hogy 1898-tól 1948-ig uralkodott, akkor adta át a trónt a lányának, Juliannának.  S Julianna is követte a mintát: 1980-ban átadta lemondott első szülött lánya, Beatrix javára. Tetszik nekem ez a józan belátás.

Itt pedig már az új uralkodópár – Vilmos Sándor, Beatrix fia és felesége, Maxima – látható a Nieuwe Kerk, a koronázó templom falán.

A fotó az amszterdami királyi rezidencián készült (a gyermek áhítattal szemlélődött). Láttunk két rövid filmet is a Dam tér és a királyi család életének fontos pillanataiból – érdekes, hogy a lemondó nyilatkozatot annak idején csak Julianna és Beatrix írta alá, Beatrix férje nem; most pedig anyán és fián kívül a meny is. A rövid bejátszásokban úgy tűnik, hogy Maxima sütkérezik a kamerák fényében.