Feltűnt Hollandiában, hogy mennyi kerekesszékes (kivétel nélkül elektromos) mozog a parkokban, a sétálóutcákban, a múzeumokban – nemegyszer kísérővel.
Azt olvasom a FB-on, hogy egy kedves ismerős segítséget kér egy barátjának, aki "SM-betegként új kerekesszékre vár (a régi
már 10 éves). Ahhoz, hogy megkaphassa, hozzá kell járulnia 250 ezer
forinttal. Képzelhetitek, mennyi a nyugdíja."
***
Hollandián belül többször vonatoztunk. Tiszta, kulturált kocsik, gyors és sűrűn közlekedő vonatok, mindegyiken ott a jel a biciklinek, nincs túlzsúfoltság... Az egyik kocsiban két nyelven az ablakokba gravírozva a csend szó – egy férfi felveszi megcsörrenő telefonját, beszélni kezd, egy nő egy félmondattal az ablakra mutat, a férfi föláll és kimegy. 25 km-en a menetidő 12 perc. Személyvonat, gyorsvonat, intercity ugyanannyiba kerül, nincs pótjegy.
Nálunk ilyen a minőségi, pótdíjas szolgáltatás. Szülőfalum távolsága a várostól, ahová gimnáziumba jártam, 28 km – ez 46 perc. Negyven évvel ezelőtt is ennyi volt.
***
A hollandok a közlekedéshez egy chipkártyát használnak, mindegy, hogy vonatról, buszról, villamosról van-e szó: lehúzzák egy erre létesített szerkezeten, s nem kell vonaljegy, bérlet. A külföldi, az átutazó is válthat chipkártyát. Ezt az egészet tudja kezelni a rendszer.
Nálunk fényképes bérletigazolvány kell, aminek a kiváltásához személyigazolvány szükségeltetik (mintha nem válthatna bárki bérletet, mintha a fénykép nem lenne elég önmagam igazolására, mintha azon kívül lenne a bérletigazolványban bármilyen adat, amelynek a személyivel összhangban kell állnia). Másrészt viszont évek óta egy A4-es papírra nyomtatott 12 ablak, pecsét, aláírás jogosítja a pedagógusokat a félárú kedvezmény igénybevételére (a buszvezetők többsége el sem veszi, automatánál vett jegy esetében egyébként is kezelhetetlen) – igazán 21. századi technológia.
***
Amszterdamban a villamoson fülkében ülő kalauznő – ha nincs chipkártyád, nála lehet venni jegyet –, csinos egyenruhában, ápoltan. (Kizárólag egyenruhát viselő busz- és villamosvezetőket láttunk.) A központi pályaudvarra megyünk, a villamosvezető a végállomás előtt hangosan kifejezésre juttatja, mennyire örül, hogy süt a nap.
Nálunk, a Vértes Volán járatain kifejezetten kulturálatlan, mord – mondhatom: tahó – sofőrök (tisztelet a kivételnek), akik nemegyszer papucsot viselnek, de térdgatyán (nem térdnadrágon!) kívül hordott inget biztosan (formaruhájuk nincs, vagy nem követeli meg a főnökük), koszos a körmük, rágyújtanak, csalnak s visszaköszönni sem tudnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése