ÁSZ-jelentés 2.

Ha valamilyen szervezetről, akkor az ÁSz-ról azt gondolnám, hogy a számokkal, adatokkal szigorúan, körültekintően bánik – ezt írtam épp egy hete. Nos, lássuk tovább!

„Az egyházak és felekezetek által fenntartott középiskolai közoktatási intézmények tanulói által nyújtott teljesítmények számos tekintetben meghaladták az országos átlagot. A felsőoktatási intézménybe jelentkezett és felvételt nyert diákok aránya 2005. évben 62,3%, 2006. évben 59,2% volt, szemben a 41,5%-os, illetve 39,3%-os országos átlaggal.”

A felsőoktatásba csak az jelentkezhet, aki érettségi vizsgát tett: erre gimnáziumban és szakközépiskolában van mód. Az ÁSz-jelentésből, a mellékletben szereplő 10. táblázatból veszem az adatokat:
- A 2004-05-ös tanévben az országban összesen 614 gimnázium működött, ebből 92 volt egyházi fenntartásban – ez az adott intézménytípust tekintve 14,98%. Egy évvel később a számok 620-ból 96, ez 15,48%.
- A 2004-05-ös tanévben az országban összesen 794 szakközépiskola működött, ebből 23 volt egyházi fenntartásban, ez az adott intézménytípust tekintve 2,90%. Egy évvel később a számok 797-ből 27, ez 3,01%.
Ha az összes intézmény számából leszámítjuk az alapítványi iskolákat (ilyen kevesebb van, mint egyházi - az arányok érzékeltetésére: 2002-04-ben összesen 49 alapítványi gimnázium és szakközépiskola volt; frissebb adatot nem találtam), megállapíthatjuk: még szép, hogy az egyházi középfokú oktatásból magasabb a továbbtanulók aránya! Az egyházi fenntartású középiskolák zöme gimnázium, a továbbtanulók zöme ebből az iskolatípusból kerül ki. Az állami és az egyházi intézmények szembeállításakor az ÁSz ezt a szempontot nem veszi figyelembe, így az eredményességgel kapcsolatos megállapítása értelmetlen. Talán, ha a kétféle fenntartó esetében a gimnáziumot a gimnáziummal, a szakközépiskolát a szakközépiskolával hasonlítaná össze…

Ugyanez áll a nyelvvizsgákkal kapcsolatos megállapításra. „A nyelvvizsgával rendelkező, felsőoktatási felvételre jelentkező tanulók aránya az egyházak és felekezetek által fenntartott középiskoláknál 62,0%-os volt az 55,2%-os országos átlaghoz viszonyítva.”

A kétszintű érettségi vizsga eredményeinek összehasonlítása még érdekesebb: „A 2005-2006. évek kétszintű érettségi vizsga átlagai az egyházak és felekezetek középiskoláiban emelt szinten 69,2%-os, középszinten 68,5%-os, míg az országos átlag 68,6%-os, illetve 60,8%-os volt.”

1. Csak az emelt szintet érdemes szerintem összevetni, mert ilyen vizsgát mindenki független, külső vizsgabizottság előtt tesz (a középszintűn pedig a saját iskolájában, a saját tanára értékel).
2. Nagyon nem mindegy, hogy az összes érettségiző hány százaléka mer emelt szintre jelentkezni. („Az emelt szinten megírt érettségi vizsgadolgozatok száma a 2005. évi 14 304-ről 2006-ra 31 990-re emelkedett, miközben a vizsgák átlageredményei 72,7%-ról 66,8%-ra csökkentek.” Ez az összesített adat, de arról nincs tudomásunk, hogy a különböző fenntartó intézményeiben érettségizők milyen arányban választják ezt vagy azt a vizsgát.)
3. Matematikailag érthetetlen: hogy lehet az, hogy ha 11 emelt szintű érettségi tárgyból 10 esetben a megyei és a települési önkormányzatok által fenntartott intézményekben jobb a %-ban kifejezett eredmény, mint az egyházi intézményekben (ftp://ftp.oki.hu/kozepiskolak/2006/kozepiskolai2006-iskolafenntartonkenti.pdf 35.a és 35.b táblázat), a 11 tárgy eredményeinek összesítésekor viszont az egyházi intézmények átlaga jobb (34. tábla)?

Vagy: hogy lehet az, hogy 11-ből 10 esetben az országos átlag (beleértve minden lehetséges fajtájú fenntartót) magasabb, mint az egyházi intézményeké, de ha a 11 tárgyat összegzem, az egyházi intézmények átlageredménye a magasabb? (Az ÁSz csak az OKI összesítő táblázatát használja. S vajon az OKI hogy számolt?)

Az OKI adatbázisában egyébként csak egy olyan táblázat van, amelyik a különböző fenntartók függvényében a különböző intézménytípusokat külön kezeli: ez a kompetenciamérésekre vonatkozik. Matematikában mind gimnáziumban, mind szakközépiskolában, mind a vegyes középiskolában jobb pl. a települési önkormányzatok által fenntartott intézmények eredménye, szövegértésben gimnáziumban és szakközépiskolában szintén, és csak a vegyes középiskolában jobb az egyházi fenntartású iskolák (vajon hány van?) teljesítménye. (39. táblázat)
Az országos átlagnál az egyházi fenntartású intézmények közül csak a gimnáziumi eredmények jobbak (két kompetenciaterületen három iskolatípusból); míg pl. a települési önkormányzati iskolák esetében matematikából mind a három iskolatípusban, szövegértésből pedig két iskolatípusban magasabbak a pontszámok, mint az országos átlag.


Összegző értékelés az egyházi iskolákról: „Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú eredményes nevelési-oktatási munka folyt. Az iskolai oktatás és a pedagógusok eredményességét a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, az országos versenyeken elért helyezések, a sikeres érettségi és nyelvvizsgát tevők, valamint a felsőoktatásban továbbtanulók száma mutatja. Az egyházi közoktatási intézmények tanulói az országos kompetenciaméréseken az átlag felett teljesítettek.”

A közoktatás egészéről pedig így hangzik a summázat: „…a fajlagos közoktatási kiadások növekedését azonban nem követte a tanulói teljesítmények javulása, a közoktatás hatékonyságának erősödése. A ráfordításokat az eredményességhez viszonyítva megállapítható, hogy a magyar közoktatásban a rendelkezésre álló erőforrásokat alacsony hatékonysággal használták fel.”

Hogy van ez? Mi, hol, mennyi, milyen?

Ezek mennek mostanában

Minőségi iskolához minimum feltétel a minőségi tanári kar.

Minőségi iskolában a gyerekeket nem tanácsos hülyének nézni. Egy középiskolában a leglógósabb gyerek is meg tudja ítélni, kinek mennyit ér az órája.

Hogy mit hiszünk magunkról, azt tartsuk meg magunknak - s ha énképünket nagyon nem fedi le az a kép, amit a mások által elénk tartott tükörben látunk: gondolkodjunk el. Hátha igaza van Gogolnak: "Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!"

Ne hazudjunk: nagyon kellemetlen, ha elterjed rólunk, hogy hazudósak vagyunk.
Féligazságokat sem érdemes mondani - ha csak félig ismerjük a tényeket, járjunk utána a másik felének. Főleg, ha ezért fizetnek.
Az igazságot nem teljes egészében kibontani is hazugság - s ebben a helyzetben másokat vádolni féligazságok hangoztatásával: arcátlanság.

Az "így döntöttem", a "nem kívánom indokolni" a "csak"-kategóriába tartozik: egy kisgyerek sem fogadja el válasznak.

Az állandó frusztráció egészségkárosító tényező, a kompetenciahatáron túli egyensúlyozás magában hordja az orra bukás veszélyét.

Saját agykapacitásunk, ismereteink mennyisége és minősége semmilyen összefüggésben nincs mások agykapacitásával, ismereteik mennyiségével és minőségével. Azt hinni, a dolgok azok, annyiból állnak, amennyit kívülről látunk, odapillantva felfogunk: meglehetős korlátoltságra vall.

Ha a gonoszság, a gyűlölködés, az irigység, a féltékenység elveszi a józan eszünket - kezeltessük magunkat. Kiváló pszichiáterek vannak. Az már a gyógyulás első jele, ha belátjuk, hogy erre szükségünk van.

Rajtunk és rajtuk kívül álló okokból a Szent István Gimnázium tanulói ebben a tanévben gyakorlati képzést kaptak a demokratikus állampolgárság elnevezésű tantárgyból. Kiválóan teljesítettek.

Nem csak a zene gyógyít. Az írás is: "szublimálom ösztönöm". Ezért nem ordítok.

A.-nak

"A szellemi vezető legfontosabb erénye a színházban, hogy szereti a rábízottakat, értük él, dolgozik, velük lélegzik. Tanító, mester, tanítómester. Nincs más alternatíva. Megkérdőjelezhetetlen erkölcse, etikája, ízlése, kultúrája. Higgyenek neki és benne. Tudjon szembenézni mindenkivel, veled, velem. Legyen befogadó, jóra, rosszra. Legyen figyelme mindenkire, nem csak az általa favorizáltakra. És a végeláthatatlan türelem."

"Ez egy szomorú társulat, ez egy boldogtalan társulat, ez egy megalázott társulat, ez egy átvert társulat, ez egy hazugságba kényszerített társulat, ez egy megfélemlített társulat."

(Gáti Oszkár elbocsátó, szép üzenetéből)

A színház helyett mondhatunk iskolát. Tévedsz: nincs jobb- és baloldali iskola (a pártok "iskolái" nem a közoktatás részei). Jó iskola és rossz iskola van, de "szellemi vezető" nélkül nem lehet jó iskolát csinálni, magától nem csinálódik. Bűn, ha a politika betolakodik az iskolába. Elképesztő, hogy ezt a demokráciában valakik megengedhetőnek tartják. De azt gondolom: azoknak már nem a szakma számít.

Déjá vu 2., avagy kreatív tanítás

Eötvös

(... 5 felvonásban, írója a politika)

Első felvonás

"Katona Márta, az iskola jelenlegi igazgatója mellett Szakács Zoltán, a Budapesti Piarista Gimnázium 33 éves testnevelő tanára is beadta pályázatát."

Második felvonás

"A tantestület a tornatanár szakmai-vezetői programját úgy minősítette, hogy az vázlatos, általános frázisokat tartalmaz, a magyar helyesírás előírásainak sem felel meg, nem tesz eleget az előírásoknak és összességében igénytelen."

Harmadik felvonás

"Ennek ellenére a nevelőtestületi tanácskozáson résztvevő 55 pedagógus közül ketten támogatták Szakács Zoltán elképzeléseit a titkos szavazáson, míg ötvenhárman elutasították."

Negyedik felvonás

"A végeredmény kihirdetése után a fővárosból érkező 33 éves fiatalember bejelentette, hogy visszavonja pályázatát." http://www.kemma.hu/index.php?apps=cikk&cikk=149930

Ötödik felvonás

???

Feladatok, szempontok a "mű" értelmezéséhez (csoportmunka)

1. Próbáljátok kitalálni a lehetséges megoldást! Dolgozzatok ki több lehetőséget!
2. A kidolgozott lehetőségek függvényében határozzátok meg és indokoljátok a dráma műfaját!
3. Dikciójuk és akcióik alapján jellemezzétek a szembenálló feleket!
4. Végezzetek háttérkutatást, rajzoljátok föl az események mögött a tágabb társadalmi összefüggéseket!
5. Keressetek az adott művel párhuzamba állítható drámákat! Választásotokat indokoljátok!
6. Az alábbi címek közül választva írjatok esszét!
- Az önérzet méltósága
- Nem minden áron!
- A méltó ellenjelölt megtalálásának nehézségei

ÁSz-jelentés 1.

Tegnap késő este a Hírszerzőn olvastam először a KDNP sajtóközleményéről az ÁSz-jelentéssel kapcsolatban, a tegnapi bejegyzésban idéztem is belőle. Ma sok portálon és a nyomtatott sajtóban is ott az MTI alapján leadott szöveg. Idézőjelben van egy bekezdés, nagyon furcsállom: nem tudom eldönteni, hogy a KDNP sajtóközleménye interpretálja-e így a jelentést, vagy abból idéznek. Ez az:

„Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú eredményes nevelési-oktatási munka folyt. Az iskolai oktatás és a pedagógusok eredményességét a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, az országos versenyeken elért helyezések, a sikeres érettségi- és nyelvvizsgát tevők, valamint a felsőoktatásban továbbtanulók száma mutatja. Az egyházi közoktatási intézmények tanulói az országos kompetenciaméréseken az átlag felett teljesítettek” – rögzíti a jelentés.

Én úgy tudom, hogy az ÁSz költségvetési pénzek felhasználásának törvényességét ellenőrzi, a pedagógiai munka értékelésével kapcsolatos kompetenciái nincsenek. Oktatási statisztikák természetesen a rendelkezésére állnak, de az „erkölcsi alapú, értékközpontú” aligha számok alapján megfogalmazható minősítés. Milyen vizsgálat alapján állapíthatták volna ezt ők meg? Ergó: ezt nem írhatta az ÁSz.

A KDNP honlapján megkeresem az eredeti sajtóközleményt: abban nincs benne ez a minősítő jelzős szerkezet, a bekezdés úgy hangzik, ahogy a tegnapi bejegyzésben idéztem. A hatásvadász cím - "Már az egyházi iskolák pénzére is fáj a kormány foga " – és egyéb tárgyilagosságot mellőző kijelentések mellett persze a fő üzenete az, hogy az állam megrövidítette az egyházi iskolákat majd három milliárd forinttal.

Ezután látogatok az ÁSz honlapjára. A föntebb idézett bekezdés szó szerint onnan való. Hm. Pénzügyekhez nem értek, a számháborút kihagyom, de ezek után az egyházi iskolák oktatási eredményeivel foglalkozó részt, az ehhez tartozó táblázatokat áttanulmányozom. Érdekes. Ha valamilyen szervezetről, akkor az ÁSz-ról azt gondolnám, hogy a számokkal, adatokkal szigorúan, körültekintően bánik. Majd egy másik bejegyzésben leírom, mit tapasztaltam.

Iskolaügy

Az alapprobléma szerintem az (volt), hogy az államtól kapott normatívából nem lehet iskolát működtetni. Egy iskola költségvetésében az utóbbi néhány évben folyamatosan csökken az aránya a központi költségvetésből származó pénznek, s nő a fenntartó – esetünkben az önkormányzat – kötelezettségvállalása. Az István költségvetésében pl. ez az arány két év alatt megduplázódott: 2006-ban alig több mint 14% volt, az idén pedig több mint 28%. Az alapfokú oktatás a helyi önkormányzat alapfeladata, a középfokú viszont csak vállalt feladat, a középfok a megyei önkormányzatokhoz tartozik. A megyei önkormányzatoknak viszont még kevésbé van pénzük. Mi történik?

Itt lép be a képbe az egyház. Azt az összeget, amit az önkormányzati intézmények esetében az önkormányzatnak kell előteremteni, az egyházi fenntartó megkapja az állami költségvetésből - köszönhetően a magyar állam és a Vatikán szerződésének. Vagyis az egyházi iskolákat vagy teljes egészében az állam tartja el (egyházi „fenntartó”?), vagy az önkormányzati iskolák fenntartási költségeinek átlagához az egyház még plusz pénzt tesz hozzá – ebben az esetben persze lényegesen jobb feltételeket biztosítva. Így a szegény önkormányzatok – évek óta olvasni ilyen híreket – igyekeznek megszabadulni közoktatási intézményeiktől.

Én azt gondolom: az egyháznak annyi iskolát kellene „fenntartani”, amennyit az állami normatíván felül valóban finanszírozni képes. Elképzelhető egy másik megoldás is, sok más országban így van: A közoktatás legyen állami feladat – a Nat, a kerettantervek, a vizsgarendszerek államiak -, vagyis mindazt, ami az iskolában szellemi munka, finanszírozza az állam: a fűtést, világítást, karbantartást fizesse az önkormányzat.

(Szerintem egyébként a közoktatás a rendszerváltás utáni túlzott decentralizálását újra kellene gondolni. Az iskolák pedagógiai programját pl. a képviselő-testületek fogadják el. Látszólag nagyon demokratikus: a választott képviselők joga eldönteni, mi a jó a választóiknak, milyen iskola felel meg az igényeiknek – erre kaptak felhatalmazást. S hányan vannak bármely önkormányzat képviselő-testületében, de akár oktatási bizottságában, akik értenek is hozzá? /Jó, tudom, felkérnek szakértőket./)

Ami eredetileg valószínűleg csak pénzkérdés volt, mára mintha más összefüggésrendszerben lenne értelmezhető.
A megyében az egész tanévet végigkísérte az István kálváriája, tavasszal kezdődött az Eötvösé, s ott van még a komáromi Széchenyi is. Sok minden más, de van bennük közös is: az egyház.

Az Istvánért a város egyházi kártalanítást kapott, a gimnázium költözött, de helyzetének végleges megoldásáról mind a mai napig nincs döntés (ősszel elhangzott a fenntartóváltás lehetősége, levél, kérdőív volt, fenyegetés van:

„Menekülési útvonalnak meg olvass utána, ha még nem hallottál róla, néhány Istvános bajkeverő tanárnak előbb utób hasznos lesz ez a tájékozottság. KGY.”

„Mert jórészt rajtuk múlik az István oktatási és morális lejtmenete, az agresszivnak már csak ilyen a felelőssége. De ez NEM A DIÁKOKRA TARTOZIK? IGY EZ A TÉMA ELŐTTETEK LE IS VAN ZÁRVA:. Az István fenntartója az Önkormányzat, és részemről pedig figyelmeztetés. KGY.”

„A Pedagogusaitok között vannak a felelősök és a vétkesek. Ez sem fenyegetés, csak program.KGY.”
/Mai termés az iwiw-ről, betűhíven átvéve./

Egyes tanárok fenyegetésén túl árulkodó megjegyzések: „oktatási és morális lejtmenet” (cáfolni sem érdemes, bár máshol megtettem), „program”. Korábban már elhangzott, mennyivel jobbak az egyházi iskolák. Nem baj, ha itt (még) nem.

Amikor a város a szerződést az állammal megkötötte (2004), hogy mi költözünk, az Erzsébet engedélyt kapott először egy, majd két nyolcosztályos gimnáziumi osztály indítására. Az önkormányzat azt mondja, nekik ebbe nincs beleszólási joguk. 2006-ban azonban általános iskolai osztályt is indítottak: egyet, tavaly már kettőt, ősszel – ahogy hallom – hármat. Az alapoktatás önkormányzati kötelezettség – vagyis az Erzsébet felfuttatása csak a város beleegyezésével lehetséges. Ezért érdekes, hogy a városnak nincs elfogadott középtávú oktatási koncepciója, hogy a finanszírozás sajátos. Lehet persze azt mondani, hogy mekkora az igény. De ekkora lenne-e a kínálat, ha az egyházi „fenntartású” intézményt nem az állam tartaná fenn? A gyerekek száma adott: a város saját iskoláit lehetetleníti el – morgolódásról tudok, tiltakozásról nem.

Tatán sem egyszerűen csak pénzről van szó. Ott működik egy református gimnázium, az Eötvös valamikor a piaristáké volt, nem kérték vissza, pénzbeli kártalanítást kaptak – múlt péntekig a megyei önkormányzat mégis az egyháznak akarta átadni a fenntartói jogot. Tiltakoztak, tüntettek, megoldást kerestek – úgy tűnt, hiába. Május 23-án kapták a levelet, hogy egy egyházi alapítvány veszi át a fenntartásukat. Miért egy egyházi alapítvány, s nem rögtön – mint az a levélből későbbi időpontra kiolvasható - Szeged-Csanád Egyházmegye? Mert itt is van egy kiskapu: így a megyének nem kell még évekig fizetnie volt intézménye után, mint ahogy törvény írja elő, amit nyilván azért épített be anno a törvényalkotó, hogy a fenntartóváltás megfontolt legyen.

Aztán péntekre kiderül, mégsem az egyházi alapítvány, hanem egy, a tatai önkormányzat tulajdonában lévő alapítvány lehet az új fenntartó.
Ok? Valószínűsíthetően nem/nemcsak a belátás: az egyházi alapítvány bejegyzését elutasították. Egyelőre. Bizonyára más erők is működnek a háttérben.

Tata önkormányzata köszönte, nem kérte a fenntartói jogokat. 27-én azonban megtalálta saját alapítványát, annak is van az alapító okiratában iskolafenntartói jog bejegyezve, nosza, legyen ez a fenntartó. (A megye pedig így is megszabadul fizetési kötelezettségtől.) Azt, hogy ez mit jelent, majd csak akkor tudják kidolgozni, ha már jog az övék. Biztató. Azt remélik, a kiegészítő normatívát ugyanúgy megkapják, mint az egyház. De ez igen kétséges.

Kemma.hu
Ha nem, akkor a gimnázium marad megyei fenntartásban: „Dr. Völner Pál elnök zárszavában egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy a bizonytalan helyzetet mindenképpen elkerülik azzal is, hogy más fenntartó ebben a tanévben már nem jelentkezhet be. Arról már csak a tanácskozás után a folyosón esett szó, hogy ez akár azt is jelentheti, hogy bármikor újra szóba kerülhet akár az egyházi iskolává alakítás is.”
Kemma.hu

Az iskolát saját alapítványának működtetésébe láthatóan semmiképpen nem akarják adni, pedig ezt akarja a tantestület, ezt a gyerekek és a szülők. A választópolgárok.
Kemma.hu
Vajon miért nem? Kinek kell befolyást biztosítani? Vagy kinek nem szabad?

Komárom 6 iskoláját venné vissza a megyétől. Öttel kapcsolatban korábbi hírek szerint nincs vita, a Széchenyit viszont a megye szintén egy alapítványnak adná át, amely mögött a hírek szerint a református egyház áll. A város ragaszkodik az intézményhez (MSzP-s és fideszes képviselők egyaránt). Döntés a komáromi ügyben ma nem született.

S idekívánkozik egy mai cikk: 3 milliárddal károsították meg az egyházi iskolákat?
„Közleményükben [KDNP] az áll: az ÁSZ-vizsgálatban olvasható, hogy az egyházi oktatási intézményekben kiemelkedően jó a tanulmányi átlag, az országos versenyeken elért helyezések, a felsőoktatásban továbbtanuló diákok száma messze meghaladja az átlagot, valamint az országos kompetenciaméréseken vizsgált tanulói teljesítmények is átlag felettiek.” Vö. KGy. szavaival.

„Vajon milyen tudásalapú társadalomról beszél az a magyar kormány, amely ellenséget lát azokban az adófizető állampolgáraiban, akik élnek vallási- és lelkiismereti szabadságukkal?" - teszik fel a kérdést közleményükben.”

Hirszerzo.hu

Nem kispályás foci.

Esztergomi Válasz

A postaládánkban tegnap egy új lapot találtam. Először azt hittem, hogy a Várszínház nyári programfüzete. De nem: „konzervatív, polgári kétheti magazin”. Ez jelenti a lap pozicionálását: szóval jobboldali, de tartalmából ítélve nem a várost most irányító jobboldal szellemében. Netán a Polgári Esztergomért Egyesület szócsöve? De miért nem vállalják? A kommunikáció alapsémája szerint ez a címke a „vevőt” jelenti, de ki az „adó” – azonkívül, hogy szintén konzervatív és polgári? („Konzervatívnak vallom magam (…), mert hiszek olyan értékekben, melyek oldaltól [akkor mitől konzervatív?], kortól függetlenek. A modor, a tartás, a kimondott szó felelőssége, az embertársaim jogainak tiszteletben tartása, a közösségi normák elfogadása”. [Ja, akkor én is konzervatív vagyok.] Írja egyes szám első személyben valaki, akinek csak a monogramját ismerjük.)

A cím a Heti Választ idézi. Válaszok kérdésekre hangzanak el: az újság első öt cikkét felfoghatom úgy, mint válaszokat az elmúlt egy-két hét esztergomi közéletének sokakat foglalkoztató kérdéseire. A gyermeknapi tudósítás és a vers nem válasz semmire, bizonyára a magazinjelleg érzékeltetésére szolgálnak, azok szimpátiájának megnyerésére, akik rosszul viselik, hogy a város vezetőit folyamatosan csak kritizálják. De hát nyilvánvaló, hogy a „magazin” nem ezért jött létre. Megszületése annak következménye, hogy a városban a Fidesz szavazóbázisa megosztott (ezt néhány emberre redukálni, ellenségképet gyártani önbecsapás), annak ékes bizonyítéka – a Civil Kurázsival együtt -, hogy a Hídlap egyoldalú, s ezen a szélesebb körű terjesztés mit sem képes változtatni, hiszen minőség és mennyiség nem vethető össze (persze milyen is lehetne egy önkormányzati lap?).

Ki a lap kiadója? Ki a felelős szerkesztő? Kik írják (egy név és két monogram szerepel)? A nyomtatott sajtó nem egy közösségi portál. A nevek hiánya a hitelesség rovására megy, nevek nélkül az egész nem ér többet, mint egy szórólap. Újságot nem lehet névtelenül csinálni.

Újságot nem lehet pénz nélkül sem csinálni. Aki a pénzt adja, meghatározza a lap szellemiségét. Jó, ha nem hiszi, hogy azért, mert újságot olvas, újságot írni is tud. Éppen ezért jó, ha hozzáértő embereket tud választani, s bennük megbízik. Annak, aki újságot ír, alapvető követelmény, hogy tudjon szabatosan fogalmazni, a helyesírással ne legyenek gondjai, legyen tisztában a sajtóműfajokkal, s az sem árt, ha vannak gondolatai. (S ez csak egy magyartanár, vagyis egy laikus véleménye, nem egy szakmabeli szempontrendszere.)

Mostanában ugyan többször hallottam, hogy „mindent meg lehet tanulni”, mégsem hiszem, hogy mindegy lenne: milyen színvonalon, milyen áron és mennyi idő alatt. Az Esztergomi Válasz 1. számának értéke, hogy van, hogy minőségi papírra nyomták, hogy jók a fotók. Információk szempontjából az internetről tájékozódóknak nemigen szolgál újdonsággal – nyilván nem is ők a megcélzott közönség. Nyelvi, helyesírási szempontból – a legfinomabban szólva – méltatlan a nyomtatott sajtóhoz. Pedig az anyanyelvi kultúra része a műveltségnek, s a műveltség - Márai után szabadon - klasszikus polgári érték.