Apróságok

A gyermek skandináv keresztrejtvényt fejt - nem gyerekújságban, hanem napilapban. Időnként kérdez valamit: mi a kén vegyjele, a sugár jele... De kérdezés nélkül beírja a "nagy varázsló"-t, a "nem kell több", a "tusázik" szinonímáját, sőt az "erőtlen, gyengé"-re, hogy elesett, a "főpüspök"-re, hogy érsek. Annyira örül a dicséretnek, hogy abba sem akarja hagyni, hiába mondom, hogy hajmosás. Biztos nem nagy dolog, de én egyetlen keresztrejtvényt sem fejtettem meg életemben.

Hogy milyen erős az emberben a birtoklás vágya! Nyár óta van Nórának külön kis gurulós bőröndje, akkor kapta, mikor táborba mentünk. Ha utazunk, veszi, pakol bele önállóan, mindennek megvan a helye... Ez csak az övé.

És kell még Barbie, tizensokadik. Hogy legyen, ilyen még nincs...

"És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió.."
(Kosztolányi: Mostan színes tintákról álmodom)

Törőcsik és Pilinszky

Születésnapomra kaptam egy CD-t: Törőcsik Mari mondja legkedvesebb Pilinszky-verseit. Hétvégén főzés közben hallgattam meg először. Szeleteltem a hozzávalókat a rakott krumplihoz, s közben figyeltem a jól ismert hangot, a jól ismert költeményeket. Semmi manír, semmi színészkedés: a szöveghez illő fegyelmezett racionalitás. Evidenciának ható megállapítások a létezésről, az emberi létről. A 'felismertem, tudom, tudomásul veszem' nyugalma. Amit annyira nem akarunk az agyunkba beengedni. Mert annyira felfoghatatlan... Az "édes lépvessző" nagy feledtető. Szembesítésre a magasrendű művészet képes. S jól is van így (lám, én is szeletelem a krumplit), amíg a művészetre van fül, szív és lélek. (Mert órán tapasztalom: mintha fogyna...)

"Így indulok. Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van."

Törőcsik már második hete az intenzíven, de túl az életveszélyen. Pilinszky 27 éve halott. Barátok voltak. Velem számomra őket jelenti.

Brokkoli krémleves

Tanévben csak hétvégén főzök. De most szünet van. Ha van időm, szívesem csinálom, de szakácsnő vagy háztartásbeli (használják még ezt a szót?) nem lennék. Íme egy finom leves.

A brokkolit rózsáira szedjük, a szárát - az esetleges fás részek eltávolítása után - felkarikázzuk, delikátos vízben puhára főzzük, összeturmixoljuk, majd a főzőlevéhez öntjük. Zúzott fokhagymával rántást készítünk, kakukkfüvet és kevés őrölt borsot teszünk bele, és a brokkolihoz adjuk. Egyet forralunk rajta, s belekeverünk egy pohár tejfölt. Ha szükséges, sózzuk. Sűrű, zöld színű leves a végeredmény - hidegen is fogyasztható. Pirított kenyérkockával és/vagy reszelt sajttal tálaljuk. (Próbáltam ugyanígy karfiolból is - az nem ízlett ennyire.)

Valami laktatóbb második fogást ajánlok hozzá: én most milánóit csináltam.

Párkány

Körülöttem "a szájakon lágy, álombeli mézek", lassan esteledik, a hegyek egész nap kékes szürke ködbe burkolóztak - csend, nyugalom.

Voltunk Párkányban megnézni a Sobieski-szobrot, amelyet a 325 évvel ezelőtti párkányi csata emlékére állítottak. A történelmi eseményről lengyelül, szlovákul, magyarul és németül tudósít a felirat - korrekt. Szép a körülötte kialakított kis park.

Beülünk egy cukrászdába, tiramisut, krémest és dobostortát eszünk, finom és az esztergomi árakhoz viszonyítva - még 9,50-es koronával számolva is - olcsó.

Aztán teszünk egy sétát a késő őszi napsütésben a főtéren - tele emberrel, ülnek a padokon -, kimegyünk a promenádra: innen a legszebb Esztergom.

Édes anyanyelvünk

Ha már "a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról" volt szó az "élő irodalomtörténeti órá"-n, a tudósítónak nem kellene legalább szabatos mondatokban fogalmaznia? És egyáltalán?

Vö.
"...milyen volt a távolból a trianoni magyarok legmarkánsabb képviselőjének, Wass Albert viszonya Magyarországgal."

"A100 éve született és 10 éve halt meg Wass Albertre emlékezve..."

"...három regénye is (...) a 100 legnépszerűbb magyar olvasmányok között szerepelt."

A tudósítás mindössze 11 sor.

Elveszett illúziók

Szünet van: későn fekszem, későn kelek. Ez utóbbit a gyermek egy darabig bírja, aztán kíméletesen elkezd ébresztgetni: beszél hozzám, maradhatok az ágyban, csak nyissam ki a szemem. Elém dug egy borítékot: magának van megcímezve, a hátoldalán pedig az áll: ezeket a Tescóban lehet kapni. Benne egy levél a Jézuskának. Vagy egy hónapja írta, ki akarta ragasztani az ajtóra, innen szokta elvinni a „Jézuska”. Akkor sikerült meggyőznöm, hogy nagyon korán van még, a Jézuska legfeljebb ádvent idején járhat erre. Azóta a könyvespolcon a telefon alatt tartja. Gitárt akar és balettos Barbie-t (a változatosság kedvéért).

- A gitár nagyon drága - mondom -, s különben is: furulyázni tanulsz. Majd ha gitározni fogsz...

- De anya! Jó lesz egy színes műanyag gitár is. Tud hangot adni...

- ?

- A Tescóban láttam.

- S minek mondod ezt nekem, ha a Jézuskától kéred?

- Ti veszitek meg. Te veszed le az ajtóról a borítékot.

- Akkor miért írsz a Jézuskának?

- Jézuska nincs. Nem tud bejönni a csukott ajtón meg ablakon...

- Az ablak a nappaliban nyitva szokott lenni.

- Persze. De nem tud repülni. Tavaly meg nyitva volt a szekrényajtó...

- ?

- Apa és én megterítünk, aztán kijövünk, és én itt vagyok veled, apa meg kiteszi a fa alá az ajándékokat. Ti veszitek meg, aztán eldugjátok a szekrénybe. Nem vagyok hülye. Már elsős korom óta tudom...

De azért jó még egy kicsit hinni benne.

Október 24.

Ezen a napon

- ért véget 1648-ban a vesztfáliai békével a harmincéves háború;

- osztották fel 1795-ben harmadszor Lengyelországot;

- volt a New York-i tőzsdén a „fekete csütörtök”, s vette kezdetét a gazdasági világválság;

- lépett életbe 1945-ben az ENSz alapokmánya;

- nevezték ki 1956-ban miniszterelnöknek Nagy Imrét;

- engedélyezték 1980-ban a Solidarność működését.

Ezen a napon született Domitianus császár (51), Lázár Vilmos honvéd ezredes, későbbi aradi vértanú (1817), Kálmán Imre operettszerző (1882), Gilbert Bécaud sanzonénekes (1927)… (forrás: wikipedia)

És én is. Otthon jöttem a világra, éjjel negyed egykor. A szülésnél orvos nem volt jelen, csak bába: lány és 3,80 kg (konyhai mérlegen mérve). Nagyanyám birkabőrben gömbölygette a fejem, hogy szép kerek legyen, a hajam meg göndör. (A gyerekkori képeken tényleg kerek a fejem, de a hajam szögegyenes.)

Mama azt szerette volna, ha Arankának, esetleg Ilonkának neveznek - csecsemőkorban meghalt lányai emlékére. De a szüleim nem fogadtak szót (nagyon nem bánom): az együtt látott Bánk bán adta az ötletet. Aztán a keresztségben Ágnes is lettem - Melinda nincs a katolikus naptárban. Nem vizsgálták még ultrahanggal a várandós asszonyokat, fiúnév is állt készenlétben: Péter. (Két húgomnak is ezt szánták. Anyu egy méretre csináltatott barna kosztüméből maradt egy darab szövet - 'majd a fiamnak lesz belőle nadrág'. Sokáig vártak, aztán nekem lett belőle rakott szoknya.) Anyu anyakönyvvezető volt: őrzöm az első (nem írom, hogy eredeti, mert két eredetim van) anyakönyvi kivonatom: töltőtollal ki van töltve a vezetéknév, a szülők neve, foglalkozása, lakhelye, a születési év és hónap - s egy sötétebb színű tintával van beírva a nap és a két utónév. Abban az évben én voltam a 14. újszülött a faluban.