Október 24.

Ezen a napon

- ért véget 1648-ban a vesztfáliai békével a harmincéves háború;

- osztották fel 1795-ben harmadszor Lengyelországot;

- volt a New York-i tőzsdén a „fekete csütörtök”, s vette kezdetét a gazdasági világválság;

- lépett életbe 1945-ben az ENSz alapokmánya;

- nevezték ki 1956-ban miniszterelnöknek Nagy Imrét;

- engedélyezték 1980-ban a Solidarność működését.

Ezen a napon született Domitianus császár (51), Lázár Vilmos honvéd ezredes, későbbi aradi vértanú (1817), Kálmán Imre operettszerző (1882), Gilbert Bécaud sanzonénekes (1927)… (forrás: wikipedia)

És én is. Otthon jöttem a világra, éjjel negyed egykor. A szülésnél orvos nem volt jelen, csak bába: lány és 3,80 kg (konyhai mérlegen mérve). Nagyanyám birkabőrben gömbölygette a fejem, hogy szép kerek legyen, a hajam meg göndör. (A gyerekkori képeken tényleg kerek a fejem, de a hajam szögegyenes.)

Mama azt szerette volna, ha Arankának, esetleg Ilonkának neveznek - csecsemőkorban meghalt lányai emlékére. De a szüleim nem fogadtak szót (nagyon nem bánom): az együtt látott Bánk bán adta az ötletet. Aztán a keresztségben Ágnes is lettem - Melinda nincs a katolikus naptárban. Nem vizsgálták még ultrahanggal a várandós asszonyokat, fiúnév is állt készenlétben: Péter. (Két húgomnak is ezt szánták. Anyu egy méretre csináltatott barna kosztüméből maradt egy darab szövet - 'majd a fiamnak lesz belőle nadrág'. Sokáig vártak, aztán nekem lett belőle rakott szoknya.) Anyu anyakönyvvezető volt: őrzöm az első (nem írom, hogy eredeti, mert két eredetim van) anyakönyvi kivonatom: töltőtollal ki van töltve a vezetéknév, a szülők neve, foglalkozása, lakhelye, a születési év és hónap - s egy sötétebb színű tintával van beírva a nap és a két utónév. Abban az évben én voltam a 14. újszülött a faluban.