2010. február 15., hétfő

Szerinted?

"... akármennyire is töprengünk, belül a lelkünk telve van könnyűséggel, finom részegséggel, a szabadság enyhe mámorával. De nem tántorgunk, nem inog a térdünk ettől, mert a sok nehéz tudás ólma már régen jól megülepedett a szívünk vagy inkább valahol a gyomrunk alján, miként az erős, tengerre épült hajók tőkesúlya, s a világnak ez a keserű ismerete, ha le is lassítja nagyon a vitorlánkat, de szilárdságot ad.

Ámbár ezt sem jól mondom. Akármilyen tetszetős hasonlat ez az ólom a hajófenékben, nem jó hasonlat. Abban sem vagyok biztos, hogy olyan nehéz és olyan keserű-e csakugyan, ami lefelé húz bennünket. Csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás a létezésünk alján, a második vagy legfeljebb harmadik réteg lehet alulról számítva, ami már végleges és változhatatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett. Erős és szilárd tartalom ez az emberben, és nem valamilyen szomorú vagy halott dolog, sőt bizonyos tekintetben éppen ez él igazán, ez az, amit létezésünk folyamán létrehoztunk, amit életre hívtunk életünk anyagából. A többi és a további, a fedélzet rengése-ingása, a külsőbb rétegek, mint ez a mai civil életünk, már könnyű, és csak játék, maradék nyári nagyvakáció." (Ottlik Géza: Iskola a határon)



Szerinted is van ilyen kemény magja a személyiségnek? Mindenki személyiségének? S ha van, ismerjük, tisztában vagyunk a sajátunkéval? S mi ad(hat)ja ezt az erős és szilárd tartalmat?

Vagy az ember személyisége inkább olyan, mint a hagyma? Vagy egyesek személyisége hagymaszerű?

2 megjegyzés:

  1. Gondolkodom már pár napja, hogy írjak erre, és hogy pontosan mit is, erre jutottam.

    Békeidőben, tehát ha az emberi élet és méltóság alapfeltételei fennállnak, akkor van szerintem egy velünk született jellemvonás, habitus, de nevezhetjük személyiségjegynek is, ami többé kevésbé változatlan.

    Ám a véleményem az, hogy nagy világégés esetén (gondolok itt háborús helyzetre, vagy nagy katasztrófák esetén a túlélésért folytatott küzedelemre) a fent említett állandóság megváltoztathatóvá válik, onnantól semmi sem biztos.
    Üdvözlettel,
    FN

    VálaszTörlés
  2. Hogy mennyire velünk született, mennyire tanult, nem tudom. Hogy változatlan, tapasztalom.
    "Onnantól semmi sem biztos" - írod, s hajlok rá, hogy egyetértsek veled.

    A hagymáról, az erős és szilárd tartalomról, az önismeretről tovább meditálok magamban.

    A "Szerinted?" sorozatot szüneteltetem.

    VálaszTörlés