Párizs (1.)

Az utóbbi napokban olvasás közben folyton belebotlok Párizsba - sokáig, amíg ott nem jártam: álmaim városa volt. (S a "volt" nem azt jelenti, hogy csalódtam benne, csak azt, hogy most is olyanról álmodozom, ahová még ezután mennék. Mondjuk Firenzéről.) 1996-ban, majd '98-ban összesen öt hetet töltöttem Párizsban. Bár tanultam franciát, de nem beszélem, ám ma is ezt a nyelvet hallom a legszebbnek. Barátoknál laktunk – másodjára az üres lakásukban –, busszal jöttünk-mentünk. A városról nehéz újat mondani: nekem a tágasság, a nagyvonalúság érzetét adta, s valami megmagyarázhatatlan okból fakadóan a szabadságét. Persze a vonzás oka irodalmi, kulturális – Batsányitól Illyésig, Villontól az impresszionistákig, Piafig…

Ilyennek látta várost a 60-as években gróf Nádasdy Borbála:
"Az orlyi repülőtérre érkeztünk, amely akkor még csak egy kisebb, vörös téglából épült tornyos hangár volt. Innen rázós, macskaköves úton vitt be minket az autóbusz Párizs központjába. Félúton Mitya kimutatott az ablakon: >Nézd az Eiffel-torony<. Ez nem hatott úgy meg, mint később a szintén macskaköves Szent Mihály útja. Ady miatt természetesen, akinek versét a magaménak éreztem, és szinte beleremegtem. (...) Ez a város akkor ezerarcú volt, ugyanúgy, mint az ország maga. Minden kerületnek megvolt a maga jellegzetessége, és az embereknek is megvolt a maguké. A diáknegyedben nem voltak ruhaboltok. A 15. kerületnek az óriási vágóhíd adta meg a hangulatát; a széles és színes bulvárokon hömpölygött a nép; a mozik tele. Aztán ott volt a Montmartre művésznegyed, s a Pigalle a rosszlányokkal, Szent Lajos szigete a romantikus kis utcáival, melyek a Szajna felé tekeregtek. A széles és gyönyörű sugárút a Diadalív felé, a Champs-Élysées, és még annyi más, ami a városok királynéjává emelte Párizst." (A szabadság zaga)

A 90-es években még nem volt digitális fényképezőgépünk, s bár rengeteg fotó készült, de így egyet sem tudok prezentálni. A Google Earth képeit nézegetem, bejárom a kedves helyeket, végigkövetem, hogy merre caplattunk olykor 8-10 kilométert is naponta. Carte Orange-zsal utaztunk – most olvasom, hogy más van helyette –, de hét közepén érkeztünk, s az első két-három napra már nem vettük meg a hetibérletet, s vagy befelé, vagy "haza" gyalog mentünk, de az egyes látnivalók között később is sokszor gyalogoltunk: a turistának szerintem így érdemes. rue Cantagrel (megkeresem a házat, ahol laktunk)–rue de Tolbiac–Avenue d'Italie–place d'Italie–avenue des Gobelins–rue Claude Bernard–rue Gay Lussac–boulevard Saint Michel volt az útvonal, s innen bal kéz felől a Luxemburg-kert, Cosette és Marius (Hugo: A nyomorultak) találkahelye...

...vagy le egyenesen a Szajna felé, s kinek ne jutna eszébe Ady:

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Útközben a Pantheon, Voltaire és Rousseau síremlékével, itt állították fel először a Foucault-ingát.


Aztán Radnótira emlékezem:

"A Boulevard St Michel s a Rue

Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.

Nem hagytalak el gyönyörű

vad ifjúságom, hangod mintha tárna

visszhangzana, szívemben szól ma még.

A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék".

Írja ezt 1943-ban Páris c. versében. És igen, még a 90-es években is lejtett a járda.

Haladunk tovább, s jobbra az egykori Cluny apátság (alapítva 910-ben, Európa 2. legnagyobb, leggazdagabb apátsága a korban, innen indul az első komoly egyházi reform).

A gyönyörű gótikán, szobrokon kívül a leghíresebb látnivaló a (ha jól emlékszem) négy hatalmas gobelin az unikornissal:

Aztán megyünk tovább a Szajna felé, s itt a Quartier Latin - Benkő László azonos című zenéje idézi fel a hangulatát: íme videóklippel.

(Az első gondolatbeli séta vége. Fotók a Google Earthről.)