Néha eszembe jut, hogy régen olvastam verset. Ilyenkor leveszek az ablak alatti verses polcról valamit, amit vagy inkább akit a hangulatom megkíván, s vele töltök fél órát, egy órát vagy többet. Olykor posztoltam is költőktől, de nem rendszeresen. Zazálea blogján régebben volt Vasárnapi vers, aztán abbahagyódott. Most felveszem az elejtett fonalat.
Weöres Sándor: De
Gyerekkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értettem hozzá.
Felnőttkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értem rá.
Öregkoromban
boldog lehetnék,
és ennek én mennyire örülök! ezt a verset külön köszönöm.
VálaszTörlés(azt hittem, senkit nem érdekel)