Veleméren kimerítő ismertetést kapunk a templom történetéről, a freskókról, a fény útjáról. Azt mondja a helyi vezető, 77 lakója van a falunak, de a templomban gyakran tartanak keresztelőt, esküvőt. Az épület ugyan dombtetőn van, de sehonnan sem látni – a környező földeket nem műveli már senki, a természet visszahódítja eltulajdonított birtokát: a 70-es években kezdett visszanőni az égererdő.
Az őriszentpéteri templom fél négykor már csukva, a kórusra sem lehet felmenni kívülről sem. (Rajtunk kívül még két kocsival érkeznek turisták.) A plébánia egy percre van a templomtól, benn ég a villany. Az őriszentpéteri plébános helyében én büszke lennék arra, hogy egy Árpád-kori templom tartozik hozzám, s amíg világos van, lehetővé tenném, hogy legalább a kórusról bepillanthasson az, aki idáig zarándokolt. (És szorgalmaznám, hogy a több száz éves épülethez toldott sekrestyét lebontsák.)
A szentgyörgyvölgyi református templom öt éve teljesen rendben volt, két éve már látszott, hogy talajszinttől vizesedik a fal, most 1,5-2 méter magasságban kívül-belül le van verve a vakolat – benn dolgoznak, remélem, hathatós a segítség. A kék kazetták változatlanul gyönyörűek.
Hazafelé útba ejtjük Jákot. Lenyűgöz a hajdani építőmesterek, kőfaragók tudása, újra megcsodáljuk a bélletes kaput, a robosztus külső és a méretek mellett belül mégis meglep a vártnál kisebb tér. (Csak azt a két deszkát mint a kórus korlátját, csak azt tudnám feledni.) A sok viszontagság ellenére a templom lassan 800 éve áll (a kolostornak már nyoma sincs), őrzi építtetője, Jáki Nagy Márton nevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése