 |
| A balatonudvari temetőben |
E tágas kert minden zugát bejártad.
A fák gyökere álmodik veled.
A fű is az, melyen taposott lábad,
s egymáshoz már ott vagytok közelebb.
A zöld helyett a barna táj világa
közös veled és általad nagyobb
s így küldi levelek csokrát az ágra.
Új színnel írsz, ahogy suhog a lomb.
Romantikátlan, mint a vegytan,
mégis virágzón, mint a líra.
Szabályait némán kinyitja
a rejtett s mind-mind telve azzal,
mi egykor, de tisztább fokon
akár a rend és fény a csillagokon.
(Takáts Gyula: Szonettek a Styxn túlra. Akár a rend)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése