Mióta vár valami messze?
s ahova vinne – maga járt ott?
hányadszor kezdi, dühtől sírva,
odavezetni a világot?
…Beérnek egyszer, s mint a szarvast,
megnéznek holtan, összeesve.
Körüljárnak, s kicsit nem értik,
miért rohantam ilyen messze?
Kutatnak rajtam, bennem, – s végül
körül is néznek tán a tájon,
amelyre végig csak szorongva
gondoltam én is: megtalálom?…
A kép innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése