Sziveri János: Földközelben
Huncut széltolók és más koldusok
hada oson a gennyes sikátoron.
Fölénk magasodnak, akár a torony.
Letűnt bölcsességük hiába sok,
utánuk kéz helyett agyat mosok.
Mint levél a fán, a számos rokon –
intő szavamat veszik csak zokon.
Kocogtatják fejüket a vén kosok.
Konklúzió ürügyén szó mit sem ér,
szánk tágas odujában már el se fér.
S hallatán galuska lesz a nyelvünk,
amit nem sikerül sehogy lenyelnünk.
Bögyünkben, mint kő, őrli a magot.
Hitszegő-e mind kit hite elhagyott?
A kép forrása itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése