Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámája 1973-ban született, kb. 450 évvel azután, hogy Kolhaas Mihály élt. A hétköznapi polgár és a hatalom, a törvény és az önkény a Ceauşescu Romániájában élő Sütőnek végigkíséri a pályáját. De a téma - lehet, míg ember él - nem veszti aktualitását. Az utóbbi két évben most olvastam harmadszor.
Kolhaasnak a tronkai báró lefoglalja két gyönyörű, fekete lovát, lovászától passzust követel, ez ügyben jön a vámos Kolhaashoz. Tanulságos, amit mond:
KOLHAAS Erről szó esett már a múlt hónapban is. A drezdai jegyzőség azt mondja: törvényeink alapján Tronkenburg várura senki fiától, aki becsületes kereskedő, passzust meg nem követelhet.
Kolhaasnak a tronkai báró lefoglalja két gyönyörű, fekete lovát, lovászától passzust követel, ez ügyben jön a vámos Kolhaashoz. Tanulságos, amit mond:
KOLHAAS Erről szó esett már a múlt hónapban is. A drezdai jegyzőség azt mondja: törvényeink alapján Tronkenburg várura senki fiától, aki becsületes kereskedő, passzust meg nem követelhet.
VÁMOS Ez valóban így van.
KOLHAAS Tehát?
VÁMOS Szolgálaton kívüli meggyőződésem alapján magam is azt mondom: nem követelhet. Apám is lócsiszár.
NAGELSCHMIDT Az apja is. Az anyját…
VÁMOS Sajnos, szolgálatban vagyok. A vélekedésem is szolgálati. Ha nincs passzus: a két fekete a sorompón túl marad, és lefoglaltatik.
Nagyon jellemző mentalitás: van hivatali meg magánéleti erkölcs.
Erre mondja NAGELSCHMIDT, Kolhaas lázadó barátja:
Még sajnál is téged. Csupa sajnálatból töri be az ajtót. Szolgálati meggyőződésből. A könnyező hóhér istenit! Istenem, mikor akasztod föl már a könnyező hóhérokat! Becsületes hóhérokat küldjél reánk, Uram…
(Kiemelés tőlem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése