2009. augusztus 22., szombat

Szikince

Tegnap még nem erről akartam írni, de ez most frissebb élmény. Hál' Istennek, normális hőmérsékletűre hűlt az idő, s délután a Szikince Fesztiválra indultunk. Zalabán lépett fel a Sebő együttes.

Szubjektív módon kiválasztott morzsák a programból:
Énekelt versek voltak műsoron Janus Pannoniustól Kovács András Ferencig. Az első szám azonban egy népdal volt.
" (...)
hej dunáról fúj a szél
feküdj mellém majd nem ér
dunáról fúj a szél
nem fekszem én kend mellé
mert túl rövid a kendé
dunáról fúj a szél"

Nem értem mama, mi rövid?
:))

Sebő az egyik Balassi-vers kapcsán arról beszél, hogy sok nép dallamait használta a költő, 12 (?) nyelven tudott, s ettől nem lett kisebb ember. Csak mostanában hoznak a parlamentek nyelvtörvényeket...
:)

Csokonai-versekhez is keresett dallamot, s az egyik ars poetica-szerű énekelt vers felvezetéséként valami ilyesmit mond: akkoriban nagyon műveletlenek voltak az ország nagyjai: csak lovakat vásároltak, stallumokat gyűjtöttek, estélyeket adtak - de a kultúrát nem támogatták, Csokonai majd' éhen halt... Mi meg azért énekeljük el, mert ma már ilyen nincs.
:)

És beszél, mesél, énekel, zenél Sebő (immár 40 éve) - s megszólal a Kárpát-medencei népek dallamain a magyar költészet egy szelete. Ezt a KAF-verset átemelem ide – annyira szép, most aktuális is, és nem ismertem.

Szüreti ének
Ősszel a hegy leve csurran, a nyári öröm tovasurran:
távol a dús aratás, dörmög a lusta darázs.
Zümmög a tájban az ének, dongnak a mustra méhek,
száll lugasokban a dal: fújja, ki még fiatal!
Röpteti büszke legényke, az apraja-nagyja, serényje:
zengik a kisgyerekek, s pár öreg is nyekereg.
Fújja leányka, menyecske! Megugrik a kertben a kecske:
táncra kel, egyre mekeg, s boldog, amíg bereked.
Hegy leve, vére kicsordul, a pincék sarka csikordul:
ajtajuk úgy nyikorog, mint mikor eb vicsorog...
Sírnak a görbe gerezdek, présben a könnyet eresztett
fürtök ezer szeme sír: gyűl levelükre a pír...
Hull a falomb, fogy az ének: múlnak az ifjak, a vének!
Némul a dal, fogy a fény: forrhat a bor s a remény!
Fagy jön, az éj dere ver meg, az ágra ma zúzmara dermed.
Búsul a tőke... Csupasz szélbe vonít a kuvasz.
Ködben a hegy leve csordul: a föld már tél fele fordul...
Őszül az ég: havazik, s álmodozik tavaszig.


Zalabáról átmentünk Kisgyarmatra meghallgatni a Pressburger Klezmer Bandet. Nóra nagyon fájlalta, hogy a Budapest Klezmer Bandet itthon nem hallhatta, éppen táborban volt - a pozsonyiakat nem ismertük, kárpótlásnak szántuk. Hát... fergeteges volt: nagyon fiatalok, nagyon tehetségesek. Megnéztem, mi van fönn tőlük a you tube-on: 2-3 szám (szlovákul - most a műsor énekelt részének nagyobbik fele jiddis volt), gyenge felvétel, s az együttes felállása nem azonos a most hallottal.

Zalabán kevesebben, Kisgyarmaton jóval többen voltak, a gyerekek (Nóra és a barátnője) korongoztak is, este 8 után is jó program ígérkezett, de mi hazaindultunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése