Vandalizmus

Vonattal utaztunk Pálkövére, a táborba. Kirándultunk Badacsonyba: Balatonrendestől Badacsonyig vonatoztunk oda-vissza. Ritkán fordulok meg a Nyugatiban, még ritkábban a Déliben.... A pályaudvarok lepusztultak, szutykosak, a sínek között vastagon áll a csikk (mintha a bennálló vonatról a takarítók az összegyűjtött mennyiséget oda söpörnék le - Esztergomban is), a betonkerítések dülöngélnek, olykor elemek hiányoznak, a székesfehérvári állomásépület egyik sínekre néző ajtaján egy plakáton egy szál bugyiban pózoló nő, falfikák mindenütt... Az átkosban voltam egyetemista, vonattal jártam haza - ennek 30 éve. A vasút és környezete azóta katasztrofális változáson ment át.

Megyek le a városba a Bánomi áttörésen. A Suzuki házaknál álló telefonfülke üvegoldala évente többször betörve, több lapátnyi üvegtörmelék a földön, a szemetes összenyomva. Leérek a házak közé: egy csengő kitépve a falból (egy idő után a tulajdonosok megunhatták a pótlást, javítást), egy ikerház bejárati ajtaja mellett a fal éléről lehántva a vakolat, eggyel lejjebb egy házon a 2-3 hónapos új homlokzati festék kicsit összefirkálva, egy lábnyom a falon... A Mária Valéria híd szintén összefirkálva. A vízivárosi templomnál lévő díszkútból már egy hete is elzárhatatlanul folyt a víz. A Csülök felé jövök haza: följebb, a Cipollinótól 30 méterre, szemben egy ház talapzatáról hosszan leszakítva a szigetelés a vakolattal együtt, több házon a csatorna összenyomva...

Csak. Mert miért ne? Nem az övék. Erősek az éjszakai bátrak.