A következő állomás: Nyírbátor. A Bástya Wellness Hotelben foglaltunk szállást: hihetetlenül szedett-vedett, csiricsáré, furcsán megépített, ízléstelenül berendezett szálloda - hogy honnan van három csillagja? A konyha viszont jó. A wellnesst nem vesszük igénybe, nem ezért jöttünk: a környék templomaira vagyunk kíváncsiak. (Felfedezésükben nagy segítségünkre volt egy könyv, amire Debrecenben véletlenül bukkantunk rá, s féláron, 1250 Ft-ért vettük:
Thaler Tamás és Kerny Terézia 2008-as kiadású albuma.)
A Felső-Tisza vidékén több Árpád-kori templom megőrződött, többségük évszázadok óta egy-egy református gyülekezet templomaként funkcionál. Nagy részük zsindely borítású, fehérre-krémszínűre meszelt épület (van vörös-fekete téglából épült, vakolatlan is), sok templomnak nincs tornya, a zsindelyes harangláb külön áll.
Ez Csenger.
A meglátogatottak közül fantasztikus fekvése van a csergersimainak és a nagyszekeresinek.
Ez a csengersimai.
"Árpád-kori templomainkat kivétel nélkül a fény 'működteti'. A rés- vagy kerek ablakokon bejutó fény 'olvassa' a falfestményeket vagy a mennyezeten lévő kazettákat: járása szerint a nap illetve az év különböző szakaszaiban más és más freskókat vagy kazettákat világít meg" - olvasom Németh Zsolt tanulmányában.
Sok templomban látni kazettás famennyezetet, de van ahol festetlen, a Csarodán feltárt freskók nemcsak szépek, különlegesek is: a merev, bizánci arckifejezéssel szemben mosolygó szentek, balról a 2-3. pedig a két gyógyító szent.
Gyönyörű, egységes a berendezés a szamosújlakiban.
Szamosújlak
Ez már a gyügyei templom.
A szószék.
Németh Zsolt kemény szavakkal bírálja a templom restaurálását: a mennyezet megemelésével elrontották a fény útját.
A nagyszekeresi templom.
A kurátorok halhatatlansága.
A szépséges hangvető korona.
S ez itt már Márokpapi - pár éve újították fel. Egy lépés Ukrajna.
A berendezés új, s dicséri a mestereket.
Van, ahol nem jutottunk be, van, ahol a templom körül sétálva szólítottak meg, kínálták a kulcsot (micsoda természetes bizalom!), van, ahol maga a tiszteletes jött a segítségünkre, kalauzolt egy órán keresztül, beszélt a reformációról, történelemről, építészetről, renoválásról (Piricse)... Szervezett idegenforgalommal csak Tákoson és Csarodán találkoztunk, itt volt belépőjegy (200Ft), gondnok-idegenvezető.
Tákos
Ez a templom (is) unikum: egy pici közösség építette - vesszőből, sárból, szalmából, fából -, bővítette, díszítette: mesebeli.
A Mózes-szék.
'Az év idegenvezetője' díjat a tákosi Erzsike néninek adományozom, aki bizonyára közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez: ízes beszéde, gyönyörű diftongusai, egy másik világot idéző fordulatai, őszinte lelkesedése, intelligenciája lenyűgöz.
Itt is lakhattunk volna. Vendégház Tákoson.
Ennyi szépséget látva újra elgondolkodom azon, hogy mennyi értéket köszönhet az emberiség saját, Istenbe vetett hitének, hogy hálával tartozik, dicsőíteni tartozik, engesztelni tartozik az Urat, akit magának teremtett.
Leltár gyanánt, ahol jártunk: Csenger, Csengersima, Szamostatárfalva, Szamosújlak, Gügye, Jánkmajtis, Nagyszekeres (az egykori Szatmár vármegye), Nyírbátor, Piricse, Nyírbéltek (az egykori Szabolcs vármegye), majd Sárospatakra tartva útba ejtettük Tákost, Csarodát és Márokpapit (Bereg vármegye). A mintaszerű felújításért a Felső-Tisza vidékén három templom érdemelte ki az Europa Nostra díjat: Szamosújlak, Gügye és Sonkád - ez utóbbiban nem voltunk.
Nagyon jó biciklitúrát lehetne szervezni a vidékre: rendezett falvak, természetesen kedves emberek, a terep kényelmesen lapos, a forgalom kicsi, s látnivaló van bőven - nem hiszem, hogy túl sokan ismerik.
(Fotók: Rafael Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése