Az istvános nyakkendőmről készült képet leveszem - bár még mindig (és ebben a helyzetben is) jobban istvános vagyok, mint azok, aki szeptembertől vannak ott. De hát a gimnázium "névben él csak" már és még ebben a tanévben - aztán meg az emlékekben, a személyiségbe épült szellemiségben. Oda nem férkőzik be semmiféle hatalom.
Google: A(z) "zara melinda" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 117 000 találatból. (0,22 másodperc)
Hát, erre egyáltalán nem vágytam, nem tolakodtam, hogy nyilatkozhassak... De majd ez is elmúlik.
***
„És vége nincs és vége nincs a menetnek, tavaszok mehetnek, jönnek nyarak, őszök: de az időben, mintha márványba vésve, megmarad minden mozdulat, cselekedet. És mi lesz – amit ma még tudomány lehetetlennek tart -, mi lesz, ha mégis, valahogy túlszárnyaljuk a fizikai határsebességet, a fényét tudniillik, és visszafele indulhatunk az időben? És szembe kell néznünk minden elmúltakkal?! Száz év múlva például mai önmagunkkal is?! – de nem is ez a fontos, nem az esetleges fenyegető lehetőség, hanem az élő, az örökéletű
Google: A(z) "zara melinda" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 117 000 találatból. (0,22 másodperc)
Hát, erre egyáltalán nem vágytam, nem tolakodtam, hogy nyilatkozhassak... De majd ez is elmúlik.
***
„És vége nincs és vége nincs a menetnek, tavaszok mehetnek, jönnek nyarak, őszök: de az időben, mintha márványba vésve, megmarad minden mozdulat, cselekedet. És mi lesz – amit ma még tudomány lehetetlennek tart -, mi lesz, ha mégis, valahogy túlszárnyaljuk a fizikai határsebességet, a fényét tudniillik, és visszafele indulhatunk az időben? És szembe kell néznünk minden elmúltakkal?! Száz év múlva például mai önmagunkkal is?! – de nem is ez a fontos, nem az esetleges fenyegető lehetőség, hanem az élő, az örökéletű
lelkiismeret.”
(Szilágyi Domokos: Emeletek avagy a láz enciklopédiája)
(Szilágyi Domokos: Emeletek avagy a láz enciklopédiája)
***
Délután egykori felnőtt tanítványom blogját olvasgattam - micsoda derű, harmónia, sokszínűség! Küzdelmes és értelmes élet.
***
A gyermek második éve angolt tanul, azt hiszem, a nyelvhez kötődő "tudományokban" több sikere lehet, mint más területen. Sokszor kérdezték tőlem már elsős korában is, hogy tanítom-e őt itthon németre - nem, semmi értelmét nem láttam. Tavaly, harmadikban kezdődött az iskolában a nyelvtanulás: a németet választottuk volna, de nem indult. Nyelvtanárként nagy szamárságnak tartom, hogy egy kisgyerek - nulláról indulva - párhuzamosan tanuljon két olyan közeli rokon nyelvet, mint az angol és a német - ezért ez utóbbi marad a középiskolára. Viszont most elkezdtünk oroszt tanulni. Rendeltem neki egy új, gyerekeknek írt könyvet, heti háromszor 30 percben állapodtunk meg. Amíg a könyv megérkezett, már megtanultunk néhány betűt, tegnap volt az első rendes óra: nagyon tetszik neki, abba sem akarta hagyni. Jó, nagyon jó.
Az Istvánról szóló hírek elszomorítanak, a gyermekről szólók megvidámítanak.Valamiért mindig Szabó Magda gyermekkori emlékei, élményei(Für Elise) jutnak eszembe. Azt hiszem, mindig is fene irigy voltam én arra a gyermekkorra... És talán erre is.
VálaszTörlésDe ez nem rosszindulatú, semmi esetre sem.