Későn ébredők

Blogon, Szeretgomon téma a heti 10 órás testnevelés. Most, hogy megtapasztalták, ébrednek az érintettek. A városvezetést ismerve, előre, közvetlen tapasztalatok nélkül is lehetett tudni, hogy így lesz. De mindenkinek saját tapasztalatokra van szüksége, amit mások éltek meg korábban, nem adható át.

Alább egy a posztra reagálok, a szöveg anélkül nem érthető.

Sok mindennel egyetértek abban, amit írsz, tulajdonképpen mindennel, csak árnyaltabban látom a helyzetet. Igazad van abban, hogy „gumi” szabályokról beszélsz. Az iskola a pedagógiai program alapján működik: ezt vagy ennek a módosítását a szülők is véleményezik – ahhoz, hogy ez ne formális legyen, az elfogadás előtt nekik is tájékozottnak kell lenniük. Akkor lehetett/kellett volna tiltakozni. S igen: a programot a tantestület fogadja el… ezek szerint elfogadták. Onnantól…

"...ezek az emberek, közoktatási intézményeink élén, elsősorban nem arra kaptak mandátumot a közösségtől..."

Itt nagy tévedés van: az igazgatók nem a közösségtől kapják a mandátumukat, hanem a képviselő-testülettől, Esztergomban pedig tudjuk, hogy mit jelent a testületi döntés.

A közösségtől mandátumot kapott képviselők ellenőrzése, számonkérése azonban még iskola-ügyben sem csupán a tanárok és az igazgató felelőssége. A szülőké is.

Az egyik kommentben azt írod: "Mi a fenét kérsz rajtam számon?! Hogy nem vagyok forradalmár egy demokratikus jogállamban?!" És Te nem ugyanezt kéred számon az igazgatón, a tantestületen? Iskolát igazgatni szegődtek, tanítani – nem egy ne-minősítsem-fenntartóval szabadságharcot vívni.

Azt írod, az igazgató nem kért az évzárón a szülőktől segítséget. Tudod, mi volt Sitku felmentésének indoka? Nem tudta megfékezni a gyerekek és szülők véleménynyilvánítását. Tudod, miért indítottak huszonkettőnk ellen fegyelmit, miért bocsátottak el hetünket? Kivittük a nyilvánosság elé a problémákat, nyilatkoztunk a sajtónak… A dobós igazgató viselkedése ebben a kontextusban értelmezendő… Sütő András valahol azt írja: ’A fű meghajlik a szélben, de megmarad, uram.’ Habitus kérdése, hogy egy közösségért felelősséget viselő ember ezt választja-e, vagy a közösséget veszélyeztetve szembeszáll. A 3. lehetőség, hogy feláll – akkor azonban csak magával kapcsolatban hoz döntést. S abban biztosak lehetünk, hogy találnak a helyére szolgalelkű végrehajtót. Nem kell messzire menni a példáért.

Az István szétverésének elszenvedő részeseként én is azt gondolom, hogy ha Sitku leváltásakor a város minden iskolájának pedagógusa tiltakozik, s nem vagy tucatnyian rajtunk, a mi gyerekeinken és szüleiken, szimpatizánsokon kívül - lehet, hogy másképp alakul. Ehhez azonban valószínűleg kell néhány évtized, mint évszázadok az angol gyephez. Igen, intézményesen nem állt mellénk senki. Ez tény – nem keserűséggel mondom, hanem azzal a tapasztalattal, hogy a demokrácia a fejekben nem született meg magától '90-ben: addig, amíg az egyes közösségek magukat féltve nézik a másik pusztulását, az abszolút elfogadhatatlan közös fellépéssel történő elutasítása helyett pici kompromisszumokat kötnek, mindig meg lehet fojtani a tiltakozót. Tanulunk, csak akkor tiltakozunk, ha a saját életünkbe avatkozik bele a hatalom. Mint te most. (A többiek is csak az itt-ott élő családjukat, munkájukat féltik.) Sok mindenkinek sok mindent meg kell élnie, hogy a közösség kimondja: ne tovább. Nemsokára kiderül: itt tartunk-e már.

Én, mi tiltakoztunk (lásd a SzIG címke alatti bejegyzéseket – de nem csak itt). Más volt a szituáció. És utólag sem tennék másként.