"Az április óta épülő új magyar politikai rendszerben éppúgy nincs helye a szabadon dolgozó újságírónak, ahogy a kormányzati akaratot gáncsoló Alkotmánybíróságnak s a saját jövőjéről gondoskodni igyekvő, az államtól való függésén lazítani szándékozó polgárnak sincs. Az újabb és újabb frontokon indított rohamok szorosan összefüggenek egymással. A célpont pedig nem elsősorban az Alkotmánybíróság, nem a magánnyugdíjpénztárak, de még csak nem is mi vagyunk. Hanem Ön, a Magyar Köztársaság állampolgára.
(...)
... Önt is a szólásszabadságért történő kiállásra biztatjuk."
"A gongütés elhangzott, kezdődött az előadás. Most már tudni lehetett, hogy ami elkezdődött, nem közjáték, hanem dráma. Mégis, nem akartam elmenni Magyarországról. Másfél éven át éltem még Budapesten. Ez a tizennyolc hónap volt éltem legkülönösebb, titokzatos életszakasza: ebben a másfél évben ismerkedtem Magyarországgal.
(...)
Ha itt maradok... Elkezdődik számomra is az agymosásnak ez a titokzatos technikája, ami veszedelmesebb, mint a börtönökben, kínzókamrákban alkalmazott vegyi, fizikai eszközökkel végrehajtott tudatmegsemmisítés: kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a a tiltakozó »én«-t. Mert ezt akarják. Módszereik – a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai – hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen – eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem törekvés valami felé – és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így »kezelnek«, egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni."
A téli szünetben újra kell olvasnom Márai Föld, föld!... című kötetét.
(...)
Ha itt maradok... Elkezdődik számomra is az agymosásnak ez a titokzatos technikája, ami veszedelmesebb, mint a börtönökben, kínzókamrákban alkalmazott vegyi, fizikai eszközökkel végrehajtott tudatmegsemmisítés: kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a a tiltakozó »én«-t. Mert ezt akarják. Módszereik – a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai – hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen – eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem törekvés valami felé – és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így »kezelnek«, egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni."
A téli szünetben újra kell olvasnom Márai Föld, föld!... című kötetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése