„»Sólyom László elemezte az Alkotmánybíróságnak a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét megállapító keddi döntését követő események nyomán kialakult alkotmányjogi helyzetet, különös tekintettel az Alkotmánybíróság hatásköre tervezett korlátozásának – a jogállamiság alapjai szempontjából« – aggályos voltára. A találkozót Sólyom László kezdeményezte.”
„… ha el akarjuk érni célunkat, nem érdemes az új szabályokat a régiek tükrében nézni. Mindannyiunk számára fontos tanulság: a régi szabályok nehezítik az előrejutást. Ezért bízom abban, hogy az új alkotmányban feloldhatóak lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.”
„… el lehetne gondolkozni, hogy a képviselők több mint kétharmada által megszavazott törvényeknél se legyen jogosult az AB normakontrollra.”
Volt idő, amikor egy pártnak gyakorlatilag 100%-a volt az országgyűlésben. Volt idő, amikor a forradalmi célok elérését gátolták a régi szabályok. Volt idő, amikor nem volt alkotmánybíróság. Volt idő, amikor az emberek forradalmi lázban égve hitték, hogy most igazságos világ születik. Volt idő, amikor sokan becsukták a szemüket, fülüket.
„Olyan volt ez az idő, mintha pókháló lepné be az életet. Minden nappal sűrűbb, tapadósabb volt a háló. Ezt nem lehetett mindig közvetlenül, rögtön érzékelni. De mindennap kibocsátott a Pók egy fonalat. Most a tankönyvek, az iskolák. Most a közmunkarendelet. A házbizalmi, a mind kisebb ellenőrző körzetek hatósági pókhálója, a magánélet, az olvasmányok, a munkahely, a szemetesveder, a családi élet ellenőrzése. Ma egy embert tüntettek el, holnap egy régi, bevált intézményt. Vagy egy fogalmat. Valahányszor »rezzent a háló«, a Pók és a kis pókok körülnéztek. Jó lesz, amit csináltak? Jól csinálták?... Milyen hőfokú az ellenállás?... Egyszerre neszeltek Kelet és Nyugat felé: talán mégsem olyan süket és tunya a Nyugat, mint ahogy remélték. Talán közbeszól, tiltakozik, követeli, hogy tartsák be a szerződéseket. Amikor nem történt semmi, fellélegeztek. A pókháló – láthatatlanul, de tapadósan, guzsalyosan – megsűrűsödött. És a Pók nem pihent, eregette a szálakat, ernyedetlenül.”
(Márai Sándor: Föld, föld!...)
„… ha el akarjuk érni célunkat, nem érdemes az új szabályokat a régiek tükrében nézni. Mindannyiunk számára fontos tanulság: a régi szabályok nehezítik az előrejutást. Ezért bízom abban, hogy az új alkotmányban feloldhatóak lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.”
„… el lehetne gondolkozni, hogy a képviselők több mint kétharmada által megszavazott törvényeknél se legyen jogosult az AB normakontrollra.”
Volt idő, amikor egy pártnak gyakorlatilag 100%-a volt az országgyűlésben. Volt idő, amikor a forradalmi célok elérését gátolták a régi szabályok. Volt idő, amikor nem volt alkotmánybíróság. Volt idő, amikor az emberek forradalmi lázban égve hitték, hogy most igazságos világ születik. Volt idő, amikor sokan becsukták a szemüket, fülüket.
„Olyan volt ez az idő, mintha pókháló lepné be az életet. Minden nappal sűrűbb, tapadósabb volt a háló. Ezt nem lehetett mindig közvetlenül, rögtön érzékelni. De mindennap kibocsátott a Pók egy fonalat. Most a tankönyvek, az iskolák. Most a közmunkarendelet. A házbizalmi, a mind kisebb ellenőrző körzetek hatósági pókhálója, a magánélet, az olvasmányok, a munkahely, a szemetesveder, a családi élet ellenőrzése. Ma egy embert tüntettek el, holnap egy régi, bevált intézményt. Vagy egy fogalmat. Valahányszor »rezzent a háló«, a Pók és a kis pókok körülnéztek. Jó lesz, amit csináltak? Jól csinálták?... Milyen hőfokú az ellenállás?... Egyszerre neszeltek Kelet és Nyugat felé: talán mégsem olyan süket és tunya a Nyugat, mint ahogy remélték. Talán közbeszól, tiltakozik, követeli, hogy tartsák be a szerződéseket. Amikor nem történt semmi, fellélegeztek. A pókháló – láthatatlanul, de tapadósan, guzsalyosan – megsűrűsödött. És a Pók nem pihent, eregette a szálakat, ernyedetlenül.”
(Márai Sándor: Föld, föld!...)
Amíg "csak" a szűk környezetünkben érzékeltük ezt a "minden nappal sűrűbb, tapadósabb pókhálót", legalább abban reménykedhettünk, hogy ezt az ország, a nagyobb közösség nem engedheti, hiszen napnál világosabban látható, hogy mi folyik itt. Most már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy erre sem lehet számítani. Igen, én is azt mondom: kell a nyelvtudás, hátha máshol legalább a fiataloknak több esélyük lehet.
VálaszTörlésAz utóbbi időben gyökeret vert a fejemben egy nyugtalanító gondolat: Esztergom vajon nem egy nagyobb kísérlet része (volt)? Meggyes Tamás politikai/jogi/emberi "megoldásai" időnként megdöbbentő egyezést mutatnak Orbán Viktoréval. A megosztott (és megtévesztett, megfélemlített) esztergomi polgár pedig jódarabig volt kénytelen elszenvedni ezek következményeit.
VálaszTörlésLehet, hogy nagyobb a baj... nem csak egy városé...
Üdv,
becketman
Azért fura úgy felnőni, hogy már gyerekkorom óta megvetem azt, amiért mások vakon rajonganak.
VálaszTörlésbecket
VálaszTörlésNéven nevezett valami hasonlót maga is mondott – csak nem akartak neki hinni.
A szellemi elit megbízhatatlan lett. Nem ellenőrzi, nem kéri számon a hatalmat, mert behódolt.
VálaszTörlés