Sopronból hazafelé útba ejtettük Pozsonyt, rokonlátogatóba mentünk. Ausztria felől érkeztünk a városba: már messziről látszódott a megújult, világos színűre festett vár.
A Szent Márton-dóm (koronázási templom) tornyán dolgoznak, de a korona már visszakerült a helyére. Itt vártuk a nagylányt, aki Bécsből vonattal ruccant át. Apósom mesélte anno, hogy diákkorában villamossal járt át Bécsbe. Ami akkor természetes volt, ma újra az – csak volt közben néhány évtized, amikor a szögesdrót feszült az országhatáron.
Ősz a pozsonyi korzón
A főtér. A torony aljában látszik egy kis ablak. Ott lakott a 20. század elején a gondnok, nála volt apósom kereskedelmi akadémista korában kosztos diák. A téren már a karácsonyi vásárhoz – a nagylány szerint nagyon jó, hangulatos – állították fel a bódékat.
A sétálóutca, háttérben a Mihály-kapu.
Már az autóból felfigyeltem erre a plakátra, aztán egyszer csak el tudtam olvasni a nevet: megrázott. A plakáton mosolygó nő nem más, mint Menzel Sörgyári Capriccio c. filmjének Mariskája. Tudtam, hogy az egykori színésznő politikai pályára lépett – emlékeim szerint Mečiar idején bécsi nagykövet volt –, de nem láttam róla fotót. Szóba hozom a rokonoknál, mondják, hogy a testvére ismertebb színésznő... Szlovákiában bizonyára, de külföldön nem hiszem. Most Pozsony polgármesteri posztjára pályázik.
Mint Mariska. Sic transit gloria mundi.Fotó: Rafael Balázs (az utolsó kép a netről származik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése