Az úgy volt, hogy hétfőn elmentünk Sopronba (3 és fél éven belül harmadszor), s tegnap este jöttünk haza. Kellemes szállás, jó ételek és borok, wellness, barangolás a városban és az erdőben, hazaút Pozsony felé, találka a nagylánnyal, rokonlátogatás... S eközben egész őszi szünetben (2 nap kivétel), holnap is, napi 3-5 óra dolgozatjavítás (gyerekek, ne menjetek magyartanárnak!). Jó időt fogtunk ki, csütörtök-pénteken 20 fok körül (nálunk most is minden fűtőtest nullán áll, a lakásban 22-23 fok van), kedden kicsit szitált az eső.
Szóval, mintha minden a legnagyobb rendben lenne...
"Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban..."
Útban odafelé megálltunk Abda határában, Melocco szépséges Radnóti-szobránál.
"Oly korban éltem én e földön,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek."
A táblán több helyesírási, nyelvhelyességi hiba – méltatlan, és nemcsak egy költő emlékéhez.
Költők emléktáblái – már Sopronból. Nem kerestük, csak beléjük botlottunk. Véletlenül lemaradt Pap Károlyé (novellista), illetve nem teszem ki újra, akiét már tavaly is lefotóztuk.
És végül bár nem költő, de mecénás: Hunyadi Mátyás.
Fotó: Rafael Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése