Napok óta arra készülök, hogy írok egy szubjektív évértékelőt. Az motoszkál a fejemben, hogy hullámzó hangulatú, de eredőjét tekintve rosszkedvű év volt. Most beleolvastam az idei posztokba, s amennyire ezt belülről meg lehet ítélni a kívülállók helyébe képzelve magam: higgadtnak s olykor talán elégikusnak látszom. A helyzet ennél rosszabb.
Minden évben kísért (rendszerint januárban), hogy abbahagyom a blogolást, tegnap egész komolyan elszántam magam, hogy 1 hónapra felfüggesztem, aztán majd meglátom. Kit érdekel más rosszkedve... Engem sem. Megváltozott a hétköznapjaim ritmusa, hiányzik a dolgok végiggondolásához az idő, keresem magam... Keresem az örömöt, a csendet, a szépet, a vigasztalót... Utazás, színház, hangverseny, jó könyv, találkozások, amelyek megtörik a hétköznapok monotóniáját... Várom az alkalmakat, s közben emlékeztetem magam, hogy 'ne siettesd, így telik el az élet'...
Mindig azt hittem, közvetlen, közösségi lény vagyok – ma már azt hiszem, inkább individualista, zárkózott (egyszer, lassan 11 éve, mondta valaki – nem szemrehányóan, hanem tényt közölve –, kár, hogy nem engedtem őket közel magamhoz), nem tülekszem, nem is jelentkezem... Viszont van, amit nem tudok lenyelni: "megmondós" vagyok, ez bizony sokszor nyerseségnek látszik.
Az István szétverésének cinikus gátlástalansága fölött érzelmileg ma sem tudok napirendre térni. S még mindig csodálkozom, hogy' nem lehet felismerni a farizeusokat.
Holnap hármasban színházba készültünk, de a gyermek ma kétszer hányt, most 39 fokos láza van, nem valószínű, hogy el tudunk menni. Ezért talán mégis elkészül az évértékelő.
(Érdektelen poszt, el lehet kattintani – alapvetően a blogot is magamnak írom.)
Minden évben kísért (rendszerint januárban), hogy abbahagyom a blogolást, tegnap egész komolyan elszántam magam, hogy 1 hónapra felfüggesztem, aztán majd meglátom. Kit érdekel más rosszkedve... Engem sem. Megváltozott a hétköznapjaim ritmusa, hiányzik a dolgok végiggondolásához az idő, keresem magam... Keresem az örömöt, a csendet, a szépet, a vigasztalót... Utazás, színház, hangverseny, jó könyv, találkozások, amelyek megtörik a hétköznapok monotóniáját... Várom az alkalmakat, s közben emlékeztetem magam, hogy 'ne siettesd, így telik el az élet'...
Mindig azt hittem, közvetlen, közösségi lény vagyok – ma már azt hiszem, inkább individualista, zárkózott (egyszer, lassan 11 éve, mondta valaki – nem szemrehányóan, hanem tényt közölve –, kár, hogy nem engedtem őket közel magamhoz), nem tülekszem, nem is jelentkezem... Viszont van, amit nem tudok lenyelni: "megmondós" vagyok, ez bizony sokszor nyerseségnek látszik.
Az István szétverésének cinikus gátlástalansága fölött érzelmileg ma sem tudok napirendre térni. S még mindig csodálkozom, hogy' nem lehet felismerni a farizeusokat.
Holnap hármasban színházba készültünk, de a gyermek ma kétszer hányt, most 39 fokos láza van, nem valószínű, hogy el tudunk menni. Ezért talán mégis elkészül az évértékelő.
(Érdektelen poszt, el lehet kattintani – alapvetően a blogot is magamnak írom.)
"(...) tegnap egész komolyan elszántam magam, hogy 1 hónapra felfüggesztem (...)"
VálaszTörlésMeg ne próbáld!
Ötvennyolcas
Érdektelenné akkor vált, ha már nem lesznek olvasóid. De még itt vagyunk, és akik itt vannak, azokat érdekli, hogy mi van veled, körülötted.
VálaszTörlésN
Csatlakozom, szeretnélek továbbra is olvasni.:)
VálaszTörlésT.
Aki "megmondós", az ne fojtsa magába! :)Szeretettel: Ági
VálaszTörlésEgyetértek az előttem nyilatkozókkal. Kár lenne abba hagynod az írást. Ez - szerintem - valahol megkönnyít, felszabadít. Ki tudod "írni" magadból a benned felgyűlemledt érzelmeket. Nem is beszélve arról, hogy ezekkel nekünk is örömet szerzel, sokszor helyettünk is szólsz, talán a mi gondolatainkat, véleményünket fogalmazod meg. Még mindíg jó "olvasni" TÉGED!
VálaszTörlésJövőre VELED ugyanitt! NEKED és SZERETTEIDNEK vidám, boldog, érzelmekben, gondoktól mentes és jó "írásokban" gazdag újesztendőt kíván
Anyóka
Remélem, hogy nem hagyod abba!
VálaszTörlésÍrásaid mindig segítettek, hogy gondolataimat rendezzem.
"Meggyes menetes 2011-et!"
(A jókívánságot Bányai Matyitól plagizáltam.)
Gy. Péter
Hahó!
VálaszTörlésNagyon szeretem olvasni a blogodat. Azért mert szépen írsz, mert logikusan gondolkodsz, mert jók a fényképek :). Hiányozna, ha nem írnál.
Emília
Kedves Tanárnő! Abba ne hagyja!!!! Érdekel, elgondolkodtat, néha vitára késztet(ne), amit ír, de mindenképp a napi netes rutin része nekem is és a páromnak is, hogy megnézzük mit írt! :-) Üdvözlettel,
VálaszTörlésFN
Köszönöm a biztatásotokat, nem ezért írtam, de talán ezen is múlik.
VálaszTörlésha ezen múlna, rossz lenne, de hogy rajtam ne múljon, jelentkezem, csatlakozom, mindig itt vagyok, ha nem szólok, akkor is
VálaszTörlés