2010. december 5., vasárnap

Helyzetjelentés

Ma az IKEA-ban voltunk, sok-sok év után is úgy járok oda, mint Európába.

***

Meggyújtjuk az adventi koszorún a második gyertyát, ülünk egy kicsit a sötétben... Lenn újra szól a tamtam, áhítat kizárva. Nyár óta új lakók vannak az alattunk lévő lakásban, s vagy nagyothallók, vagy antiszociálisak, mert kérés, figyelmeztetés ellenére sem értik, hogy a többiek nem szeretnének a saját lakásukban az ő zeneélvezetüknek kiszolgáltatva létezni. Reménytelen. Úgy kell kezelni őket, mint valami sorscsapást.

***

Tizenhárom munkanap, tizenhárom korán kelés, gondolom, s jön a szünet. Aztán rögtön az jut eszembe: s tizenhárom nappal rövidebb az élet. Advent, várakozás... mire is... Annak, akinek minden józan, sőt optimista számítás szerint kevesebb az előre, mint a vissza, kell-e bármit is siettetni... De lehet-e élvezni a jelen minden percét... Ország, város, szakma, nagyobb és kisebb közösségei az ember életének... Család!

***

Nóra kipucolva kitette a csizmáját az előszobába, a Mikulás mindjárt csomagol: az édesség mellé könyv is jár, a Harry Potter 3. kötete volt az óhaj. Holnap énekkaros buli, talán az is kiderül, hogy a gyermek is felléphet-e az énekkarral a karácsonyi hangversenyen, mostanában ez az izgalom tárgya.

***

Az iskolában mindenki kapott "saját" laptopot. Más operációs rendszer van rajta, mint amit én az itthoni gépemen használok, s már látom, korrepetálásra szorulok. (Pl. többször szükségem lett volna a gondolatjelre, de itt nem találom.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése