2010. december 26., vasárnap

Szubjektív lapszemle

"A médiatartalmat érintő korlátozások mértéke, az újságírók és szerkesztők számára adott egyértelmű iránymutatások hiánya és az új szabályozó testület túlzott hatalma együttesen nagyon káros hatást gyakorolhatnak a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságára Magyarországon."

"Nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon egy ilyen tárca megjelenhet-e jövőre, hogy a gyalázatos médiatörvény beígérte büntetések és/vagy a puszta lehetőség, a büntethetőség ténye nem lesz-e elég az elgyávításhoz, ahhoz, hogy elgyávuljanak, akik nem hősök, hanem csupán közvetítők és véleménymondók. Nagyon pocsék rend az, ahol hősnek, a sajtószabadság hősének muszáj lenni, hisz az a rend eleve nem lehet demokrácia..."

"... a huszonhetek elnökségét egy olyan ország fogja ellátni, amely többé nem klasszikus parlamentáris demokrácia, hanem legalábbis autoritárius demokrácia, de lehet, hogy már puha diktatúra.”

"A szabályozás a tartalom nélküli előírásokkal és a médiumok létét fenyegető mértékű bírságok kilátásba helyezésével kizárólag a fenyegetettség érzésének fenntartását szolgálja. Nem számít, hogy valaha is kiszab-e a Médiatanács huszonötmilliós bírságot, nem számít, hogy valaha is eljárás indul-e blogok ellen, nem számít, hogy kiszabtok-e valaha is szankciót a közerkölcs megsértése miatt. Önmagában a lehetőség elfogadhatatlan, az elképzelhető legdurvább megsértése a közlés szabadságának."

"Akik most tiltakoznak a médiatörvény ellen, jelentős részben politikai vagy valamely személyes indíttatásból teszik ezt, vagy azért, mert félinformációkból olyan rémképet építettek fel maguknak, ami nem felel meg a valóságnak, és méltányolható, de teljesen alaptalan félelem alakult ki bennük. (...) Januártól bizonyítanunk kell, hogy létezik a sajtószabadságnak olyan felfogása, amely képes valamennyi nyomós, szembenálló érdek megfelelő egyensúlyozására."

"Várhatóan nem a hatósági cenzúra kíméletlen gyakorlása okozza majd a legnagyobb kárt, hanem az az öncenzúra, amely kényszerű gyakorlattá válhat ebben az elrettentő jogi és politikai környezetben."

"Ne legyenek illúzióink, mindannyiunkról van szó, értelmiségiekről, művészekről és nem-művészekről, írástudókról, akik számára húsz év alatt evidenciává vált a véleménynyilvánítás szabadsága..."

***

"Nagy fölháborodás kísérte azt, amikor 2000-ben a jobboldali populista FPÖ Ausztriában egy polgári kormányba nyert felvételt. Az EU szankciókat hozott, és további intézkedések helyett megbízott három 'bölcset', hogy készítsenek helyzetjelentést. Ma, csaknem 11 évvel később, Magyarországon egy kétharmados többséggel kormányzó párt szisztematikusan megcsonkítja a jogállam ellenőrző szerveit. És az EU-tól alig érkezik több, mint zavart hallgatás, jóllehet az intézmény erősebb és a szankciók súlyosabbá váltak."

"2010-ben újra 1948-at írunk: a pártállam második reinkarnációjának évét. Azzal a különbséggel, hogy ideológia helyett a személyi függések rendszere szorítja vasmarokba a nemzetet. De nem szavatolja fennállását külföldi nagyhatalom. Van remény, csak végig kell gondolni."

"Hogy vesztettem. Vagy inkább úgy mondom: most épp vesztésre állok. Még azt sem gondolom, hogy már nem fogunk visszatérni a normális kerékvágásba, de most a nép jóváhagyásával olyan sorvadozásba kezdett az európai szabású jogállam, hogy annak a gyógyulása hosszú időt fog igénybe venni, és aggódom, hogy én azt már nem fogom megérni."

"Ugyanakkor nem vagyok pesszimista, a gyűlöletté fokozódott tartós ellenszenv bizonyosan nem tarthat már sokáig, mert dramaturgiája miatt előbb-utóbb kiüresedik, és unalmas lesz."

***

"A Szabad Magyar Televízió, mint az Amerikai Népszava budapesti forgatócsoportja, olyan felvételek, műsorokat készít, amelyeket a magyarországi televíziókban már nem lehet látni. Beszámol olyan eseményekről, amelyekről a hazai televíziók nem adnak tudósítást, bemutat olyasmit, amit az új magyar médiatörvény a magyarországi televízióknak nem tesz lehetővé. Megszólaltat olyan közszereplőket, akik ma már Magyarországon nem kapnak televíziós nyilvánosságot. Kibeszélnek olyan összefüggéseket, amelyek máshol nem hallhatók.

Update
- bizonyítványmagyarázat
- mi a gond...

3 megjegyzés:

  1. "... a huszonhetek elnökségét egy olyan ország fogja ellátni, amely többé nem klasszikus parlamentáris demokrácia, hanem legalábbis autoritárius demokrácia, de lehet, hogy már puha diktatúra.”

    Kb. 28 tagállama van az EU-nak. Mivel az elnökségi időszak fél év, ezért nagyjából 14 évenként kerül újra sorra ugyanaz a tagállam. Vagyis az elkövetkezendő 14 évre a médiatörvény árnyékában kellőképpen ássuk el magunkat. És ne legyenek illúzióink: ugyan pillanatnyilag még konkrétan OV-t emlegetik, de néhány hónap múlva már nem őt fogják szóba hozni, nem a Fideszt, nem a töketlen ellenzéki pártokat. "Kik? Ja, a magyarok?" Elintézték nekünk - ismét. Köszönjük.

    Néha úgy érzem, nem ebbe az országba való vagyok - ezért majd biztos a fejemre vonom sok "honfi"társam lenézését, köpködését, zsidólibsibolsi és egyéb jelzőjét - bal és jobb oldalról egyaránt. Csak szertenézek s nem lelem honomat a hazában. Abban az "átkosban" sokkal magyarabbnak éreztem magam, kiváltképpen ha külföldre utaztam, de még itthon is. Büszke voltam a magyarságomra. Pedig akkor még nem "demokráciában" éltem, mégis büszkén hordtam a kokárdát - amikor ideje volt. Nem emlegették annyit Trianont (pláne nem vizelték körbe), mégis fájt az mindenkinek. Nem döngette senki a mellét, hogy mi különbek vagyunk mindenkinél, mégis tudtuk, számon tartottuk arra érdemes magyarjainkat a nagyvilágban.

    Meg kellene értenem őket, hiszen egy korosztály vagyunk; mégsem értettem őt már '89-ben sem.
    Gyűlöletből, uszításból, abból, hogy a másiknak ott teszek keresztbe, ahol tudok, nem sarjad jövő.

    "Hányszor támadt tenfiad
    Szép hazám, kebledre,
    S lettél magzatod miatt
    Magzatod hamvvedre!"

    Mond ez még valakinek valamit is ebben a hazában??? Az utóbbi húsz évben se a Himnusz se a Szózat meg sem született volna.

    VálaszTörlés
  2. "Néha úgy érzem..." – mostanában egyre többször. Ilyenkor arra gondolok: elsősorban embernek születtem – s csak másodsorban magyarnak.

    VálaszTörlés
  3. Tisztelt „Gigi”!

    Valamikor láttam egy fényképet, amelyen Szentágothai János professzor úr volt látható, amint aludt a parlamenti folyosó egyik pamlagán! Mellén egy felirattal, melyen ez volt olvasható: Nincs semmi bajom, csak pihenek.
    Azon a pamlagon most a volt „városvezetőnk” vihorászik, valószínűleg!
    Akkor meg min csodálkozunk?
    Ki is küldte őt oda?
    Egyszer mindenért fizetni kell! Szégyellhetjük magunkat, mi magyar választópolgárok!
    Csak a mi hibánk, hogy megtörténhetett ez a szégyenteljes „helycsere”!

    Behemót

    VálaszTörlés