Napok óta ez van: csinálok valamit, amit csinálnom kell, s közben fejben írok, aztán géphez ülök, elolvasok sok mindent, s elmegy a kedvem az írástól.
"Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő."
Most például, hogy elfogadta a parlament a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiarendszerről szóló törvényt, az jut eszembe, nem kellene-e betiltani-bezúzni az 1984-et (néhány éve emelt szinten érettségi tétel volt)... Olyan sokan hivatkoznak rá (régebben is volt déja vu-érzésem), még néhány ifjú embernek eszébe jut elolvasni. De tudom ajánlani Sütő András A szuzai menyegző c. drámáját is. Mármint bezúzásra.
Bár olvasási láztól nem tartok: akik ismerik, évről évre öregszenek, előbb-utóbb kihalnak, a fiatalok meg ezer más szórakozást találnak... Könyvet olvasni? A fikciót magunkra vonatkoztatni, az irodalmat a megismerés egyik lehetőségeként kezelni...? Ugyan kérem. "...a lélek balga fényűzése". A kevesek nem számítanak, nem rajtuk múlik a győzelem.
(Cooper, Az utolsó mohikán... "Neked ki a legrokonszenvesebb szereplő? Válaszod indokold!" A feladat megoldhatalannak bizonyul, a rokonszenves szó jelentése ismeretlen. Lehet még irodalmat tanítani?)
Tegnap hazafelé jövet elkapom a rádióban Elek István néhány mondatát: a médiatörvény kapcsán kérdezték, s "korlátlan előrenyomulás"-ról beszélt, meg arról, hogy az internet korában a kritikus véleményeket nem lehet olyan könnyen elnémítani, mint 10 évvel korábban. Nocsak! Nyílt levél, nyilatkozat...
Az úton meg lehet állni - minél előbb, annál annál kisebb arcvesztéssel. Már annak, akinek ez fontos. Annak, aki arcot adott a hivatalnak... Akinek a hivatal ad arcot, rangot, azok esetében reménytelen.
"Koltay András (a Médiatanács tagja) szerint nem sérül a demokratikus nyilvánosság, egyszerűen gyanakvó a hazai és a külföldi sajtó. Nincsen senkinek semmi félnivalója." Tényleg. Nem sérült ekkor sem. Ott az MTI.
Esztergom, már évekkel ezelőtt: sajtóközlemények tartalmazzák a valós tényeket. Hogy nem úgy van? Dehogynem, úgy kell lennie. Az ország csak utolérte a mintavárost.
Beszélgetések meghívott neves emberekkel a könyvtárban: Vekerdy Tamás, Garamvölgyi László, Jókai Anna, Jankovics Marcell... széles a paletta. Aztán bő egy év után a könyvtárigazgató szabadkozva közli, hogy köszöni az eddigi (lelkesedésből végzett) munkát, de ugye megérti, az állása... (Néhány év múlva 'szimpátiatüntet'. No, igen. Az állása.)
A mai "Die Welt"-ből:
"Was halten Sie von der Entwicklung in Ungarn?
Ergebnis Antwort 1: 65% Ganz gefährlich. Ungarn hat keinen Platz mehr in der EU.
Antwort 2: 19% Halb so wild. Irgendwann kommt auch wieder eine andere Regierung.
Antwort 3: 17% Ist mir egal."
"Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő."
Most például, hogy elfogadta a parlament a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiarendszerről szóló törvényt, az jut eszembe, nem kellene-e betiltani-bezúzni az 1984-et (néhány éve emelt szinten érettségi tétel volt)... Olyan sokan hivatkoznak rá (régebben is volt déja vu-érzésem), még néhány ifjú embernek eszébe jut elolvasni. De tudom ajánlani Sütő András A szuzai menyegző c. drámáját is. Mármint bezúzásra.
Bár olvasási láztól nem tartok: akik ismerik, évről évre öregszenek, előbb-utóbb kihalnak, a fiatalok meg ezer más szórakozást találnak... Könyvet olvasni? A fikciót magunkra vonatkoztatni, az irodalmat a megismerés egyik lehetőségeként kezelni...? Ugyan kérem. "...a lélek balga fényűzése". A kevesek nem számítanak, nem rajtuk múlik a győzelem.
(Cooper, Az utolsó mohikán... "Neked ki a legrokonszenvesebb szereplő? Válaszod indokold!" A feladat megoldhatalannak bizonyul, a rokonszenves szó jelentése ismeretlen. Lehet még irodalmat tanítani?)
Tegnap hazafelé jövet elkapom a rádióban Elek István néhány mondatát: a médiatörvény kapcsán kérdezték, s "korlátlan előrenyomulás"-ról beszélt, meg arról, hogy az internet korában a kritikus véleményeket nem lehet olyan könnyen elnémítani, mint 10 évvel korábban. Nocsak! Nyílt levél, nyilatkozat...
Az úton meg lehet állni - minél előbb, annál annál kisebb arcvesztéssel. Már annak, akinek ez fontos. Annak, aki arcot adott a hivatalnak... Akinek a hivatal ad arcot, rangot, azok esetében reménytelen.
"Koltay András (a Médiatanács tagja) szerint nem sérül a demokratikus nyilvánosság, egyszerűen gyanakvó a hazai és a külföldi sajtó. Nincsen senkinek semmi félnivalója." Tényleg. Nem sérült ekkor sem. Ott az MTI.
Esztergom, már évekkel ezelőtt: sajtóközlemények tartalmazzák a valós tényeket. Hogy nem úgy van? Dehogynem, úgy kell lennie. Az ország csak utolérte a mintavárost.
Beszélgetések meghívott neves emberekkel a könyvtárban: Vekerdy Tamás, Garamvölgyi László, Jókai Anna, Jankovics Marcell... széles a paletta. Aztán bő egy év után a könyvtárigazgató szabadkozva közli, hogy köszöni az eddigi (lelkesedésből végzett) munkát, de ugye megérti, az állása... (Néhány év múlva 'szimpátiatüntet'. No, igen. Az állása.)
A mai "Die Welt"-ből:
"Was halten Sie von der Entwicklung in Ungarn?
Ergebnis Antwort 1: 65% Ganz gefährlich. Ungarn hat keinen Platz mehr in der EU.
Antwort 2: 19% Halb so wild. Irgendwann kommt auch wieder eine andere Regierung.
Antwort 3: 17% Ist mir egal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése