2011. március 21., hétfő

Büszke, Konok és a többiek

"A kormányzat és a lakosság közötti íratlan megegyezés értemében mindenki jól tette, ha rész vett a politikai karneválon. A kormányzat tömeges részvételt óhajtott, mert azt a rendszer melletti népszavazásként reklámozták."

"Mert nem a közös megpróbáltatás, még csak nem is a közös győzelmek, hanem a közös bűnben való osztozás a legerősebb kapocs."


"Ha egyszer a hatóság államosította a gondolkodást, akkor egy szál ember ne tüntessen azzal, hogy használja a fejét, amikor világosan meg lett mondva, hogy az alattvalók ne törjék a fejüket, mert az élet megoldásait az állam eszeli ki. A felesleges párhuzamosság pedig zűrzavart okoz."

"... nagyapád okos ember volt, és mi mindenről beszéltünk, de az élet értelmét egyetlen szóval sem említette soha. Egyszer sem. Ma már sejtem, hogy ennek fontos oka volt, mert azt ő csakis Istentől tudhatta meg, hogy az élet értelméről nem töprengeni kell, hanem meg kell teremteni – különben az életnek semmi értelme sincs. Isten sem a világmindenség értelmén töprengett, hanem megteremtette. Nagyapádtól tanultam, hogy az emberi dolgok értelme egyetlen varázslat: a Semmiből a Valami megteremtése. Ez az Istennel való kapcsolat egyetlen lehetősége is."



Ma befejeztem egy könyvet, amelynek az olvasása megadta "a létezés feletti ritka öröm mámorát". Ajánlom Salamon Pál A Sorel-ház című regényét. És egyre erősebb késztetést érzek, hogy szétnézzek egy kicsit Kárpátalján.

1 megjegyzés: