A csütörtöki testületi ülést csak félszemmel követtem, most újra átolvastam azt a részét, amelyik a két tannyelvű oktatás ötletével kapcsolatos.
Tapasztaltuk számtalanszor, hogy ebben a városban alapos megfontolás és előkészítés nélküli ötletből határozat, majd gyakorlati megvalósítás lesz. (Aki mást gondol és szót emel: figyelmeztet, kételyeket fogalmaz meg, megvalósítási tervről, gazdaságossági számításról beszél – az ellenség. És akkor eufemisztikusan fogalmazok.) Azóta más ugyan a polgármester, de a Fidesz-többség dönt – ahogy korábban. Mégis...
A facebookos közvetítés alapján nem tudom biztosan megállapítani, hogy ki vetette fel a témát. Olyan érvek hangzottak el, hogy: a két tannyelvű oktatás hosszú távon megerősíti az iskolát, vonzóvá teszi az intézményt, lehet, hogy nem is plusz teher, a jelenlegi pedagóguslétszám mellett is teljesíthető, szavazzanak, aztán majd eldől, hogy mennyibe kerül, nem biztos, hogy felmenő rendszerben indulna, lenne egy normál meg egy két tannyelvű osztály, átcsoportosítással megoldható... A csúcs: "Ha ezt meg is szavazzák (mintha évek óta lehetnének kétségeink, hogy amit ők terjesztenek elő, azt megszavazzák-e), akkor is csak szeptemberben indul a képzés. Addigra vége lesz az eljárásnak" – mondja Meggyes Tamás. "Csak szeptemberben" – mert lehetne azonnal is? Véletlenül sincs semmilyen összefüggés az időpont és aközött, hogy a volt polgármester idősebbik gyermeke iskolába megy. Meg a hírek szerint még más képviselőé is. Őket egész biztosan másik iskolába fogják beíratni.
A voluntaristáknak minden csak akarat kérdése, döntenek, aztán varázsütésre jöjjön létre. Tervezésre, az igények felmérésére, előkészítésre, programkidolgozásra, egyeztetésre, tapasztalatcserére minek időt szánni... A volt polgármesterről azt mondta egyszer volt frakciótársa, hogy nagyon innovatív. Nagy érték, ha a megvalósításban kitartással és alapossággal társul. Ahhoz türelem kell, meg bizalom a szakemberekben, csapat, szakmájuk szempontjai szerint gondolkodó, szuverén lények. A döntnökök témában való jártasságáról egy régi vicc jut eszembe: képviselőink olyanok, mint az egyszeri ember, aki látta azt az embert, aki ismeri azt az embert, aki látta Lenin sapkáját. Ők meg hallották: a két tannyelvű oktatás jó. (A heti 10 testnevelés mégsem annyira?)
Valóban jó, ha jól csinálják (kicsit már belelátok, hetedik hónapja ilyen iskolában tanítok). Jó dolog az is, ha a gyerekek megtanulnak úszni, s ha a város elég tehetős, finanszírozhatja az önkormányzat. De ha a cél az úszás, akkor anno a gyerekeket a "buborék"-ba viszik, mert ott van úszómedence, nem az élményfürdőbe, ahol pancsolni lehet, ahol úszni eleve tudó gyereknek még a második évben is úszódeszkát nyomnak a kezébe (megtapasztaltuk!) Jó dolog lehet a napi egy testnevelésóra is (heti 5, nem 10), ha megteremtik hozzá a feltételeket. Az önkormányzati rendelet és a testnevelők csak szükséges, de nem elegendő feltételek. Építkezni több pénz, több idő... A siker azonban nem az ötleten múlik, hanem a tervszerű döntéshozatal után következő tervszerű megvalósításon. Erre a következetes és aprólékos munkára nincs itt idő soha. Jó dolog az is, ha a városban van egyetem, de nagy luxus egy kurrens szakra a országban a legalacsonyabb pontszámmal bekerülő hallgatógárdának laptopot ajándékozni, átadni nekik a középiskolai kollégium épületét, városi pénzből felújítani akarni a karnak szánt épületet, s vagy 30 évre megígérni nekik a több száz milliós támogatást... Nem rossz az sem, ha van a városban egy erős középfokú informatikai képzés. De megengedhetetlen emiatt (meg bosszúból: ez a véleményem) szétverni egy jól működő gimnáziumot (amelynek talán legerősebb oldala épp az idegen nyelvek oktatása volt), s amikor kiderül, hogy az "elit" nem nagy érdeklődésre tart számot a középiskolába igyekvők körében, akkor újra gondolni valami nagyot.
Ismerjük az elvi döntéseket: 2008 augusztus elején elvi döntést hozott a képviselő-testület az esti tagozat megszüntetésről az Istvánban, s mindegy volt, mit mondtak az érintettek: a hónap végén véglegesítették. Elvi döntés született az nyelvi előkészítő évfolyam istvános megszüntetéséről is, s mindegy volt, mit mondtak a szülők, a tanárok, a felkért külső szakértő: decemberben véglegesítették a döntést. Aztán jött a heti 10 testnevelés...
A matematika racionális világában otthon lévő K.S. képes azt mondani, hogy: "Most szavazzanak, aztán majd eldől, valóban, hogy mennyibe fog ez kerülni." A 7 istvános tanárt lapátra tevő fegyelmi bizottság tagja képes azt mondani, hogy a "Szent István felemlegetése csak hangulatkeltés". A 3 intézményből létrehozott "elitet" megszavazó képviselő képes azt mondani, hogy: "Az Istvánnak semmi köze nincs a Petőfiben induló képzéshez". (1. "...induló". Gyorsan eljutunk az ötlettől a megvalósításig. 2. Ha másnak van köze, még rosszabb). Tavaly a petőfisek örültek az összevonásnak (Kolumbán többször hangoztatta: nem összevonás, hanem új intézmény az elitképzésre alkalmas tanárokkal), mert azt remélték, hogy az egyenes út a közös igazgatású középiskolába megállítja náluk a létszámfogyást.
Azt mondja az aljegyző: "Ez többletkiadás. A pedagógiai programban sincs ez, tehát nem is kötelező feladat. Ha az intézmény részéről érkezett volna a megkeresés, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy támogatják a kezdeményezést. Most sértik az intézmény szakmai önállóságát." Hol volt akkor a jegyző meg az aljegyző, amikor a képviselő-testület arról határozott, hogy a város összes iskolájában dolgozzák át a pedagógiai programot a heti 10 testnevelés bevezetése miatt. Mert nem iskolaigazgatók verték az asztalt, hogy márpedig ők pedagógiai meggyőződésből, a gyerekek és a szülők óhajának engedelmeskedve 10 testnevelést akarnak! Akkor nem számított a szakmai önállóság. Mert hogy a pénz nem... még nem volt adósságrendezés.
Szóval ötlettel eddig is tele volt a padlás. Végiggondolt, kiérlelt koncepció kellene, szakemberek (a kétnyelvű oktatás bizony jóval többe kerül, a tanári gárda kialakítása sem megy csatlósokból)... Fel kellene fogni, hogy egy rendszerbe nem célszerű ad hoc belenyúlni, mert az változást indukál a rendszer más pontjain is. Persze ha valóban az oktatásról, nevelésről van szó, nem a kirakatról. A városnak már a 2007 és '10 közötti időszakra sem volt elfogadott oktatásfejlesztési, -irányítási terve: ennek a megalkotásával kellene kezdeni a gondolkodást, a középtávú tervezést. Fájdalom, de Meggyes Tamás ebben nem egészen kompetens.
( A két tannyelvű oktatáshoz a jogi keretek itt.
Csak néhány apróság:
"A két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak között kell, hogy legyen legalább egy olyan pedagógus, akinek a célnyelv az anyanyelve."
"1. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a célnyelv és célnyelven történő tanulás egyidejűleg kezdődik.
2. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatás az iskola pedagógiai programjában meghatározott évfolyamon kezdődik és legkésőbb a nyolcadik évfolyamon fejeződik be.
3. Az iskolának legalább három tantárgy célnyelven való tanulását kell lehetővé tenni. A célnyelv és a célnyelvű órák aránya a tanulók kötelező tanórájának harmincöt százalékánál ne legyen kevesebb, és ötven százalékánál ne legyen több."
Hány olyan képzettségű ember van a Szent Imrében, akinek tanítói és az adott nyelv tanítására jogosító végzettsége is van?
Beiratkozás valamikor májusban. Még csak március...)
Tapasztaltuk számtalanszor, hogy ebben a városban alapos megfontolás és előkészítés nélküli ötletből határozat, majd gyakorlati megvalósítás lesz. (Aki mást gondol és szót emel: figyelmeztet, kételyeket fogalmaz meg, megvalósítási tervről, gazdaságossági számításról beszél – az ellenség. És akkor eufemisztikusan fogalmazok.) Azóta más ugyan a polgármester, de a Fidesz-többség dönt – ahogy korábban. Mégis...
A facebookos közvetítés alapján nem tudom biztosan megállapítani, hogy ki vetette fel a témát. Olyan érvek hangzottak el, hogy: a két tannyelvű oktatás hosszú távon megerősíti az iskolát, vonzóvá teszi az intézményt, lehet, hogy nem is plusz teher, a jelenlegi pedagóguslétszám mellett is teljesíthető, szavazzanak, aztán majd eldől, hogy mennyibe kerül, nem biztos, hogy felmenő rendszerben indulna, lenne egy normál meg egy két tannyelvű osztály, átcsoportosítással megoldható... A csúcs: "Ha ezt meg is szavazzák (mintha évek óta lehetnének kétségeink, hogy amit ők terjesztenek elő, azt megszavazzák-e), akkor is csak szeptemberben indul a képzés. Addigra vége lesz az eljárásnak" – mondja Meggyes Tamás. "Csak szeptemberben" – mert lehetne azonnal is? Véletlenül sincs semmilyen összefüggés az időpont és aközött, hogy a volt polgármester idősebbik gyermeke iskolába megy. Meg a hírek szerint még más képviselőé is. Őket egész biztosan másik iskolába fogják beíratni.
A voluntaristáknak minden csak akarat kérdése, döntenek, aztán varázsütésre jöjjön létre. Tervezésre, az igények felmérésére, előkészítésre, programkidolgozásra, egyeztetésre, tapasztalatcserére minek időt szánni... A volt polgármesterről azt mondta egyszer volt frakciótársa, hogy nagyon innovatív. Nagy érték, ha a megvalósításban kitartással és alapossággal társul. Ahhoz türelem kell, meg bizalom a szakemberekben, csapat, szakmájuk szempontjai szerint gondolkodó, szuverén lények. A döntnökök témában való jártasságáról egy régi vicc jut eszembe: képviselőink olyanok, mint az egyszeri ember, aki látta azt az embert, aki ismeri azt az embert, aki látta Lenin sapkáját. Ők meg hallották: a két tannyelvű oktatás jó. (A heti 10 testnevelés mégsem annyira?)
Valóban jó, ha jól csinálják (kicsit már belelátok, hetedik hónapja ilyen iskolában tanítok). Jó dolog az is, ha a gyerekek megtanulnak úszni, s ha a város elég tehetős, finanszírozhatja az önkormányzat. De ha a cél az úszás, akkor anno a gyerekeket a "buborék"-ba viszik, mert ott van úszómedence, nem az élményfürdőbe, ahol pancsolni lehet, ahol úszni eleve tudó gyereknek még a második évben is úszódeszkát nyomnak a kezébe (megtapasztaltuk!) Jó dolog lehet a napi egy testnevelésóra is (heti 5, nem 10), ha megteremtik hozzá a feltételeket. Az önkormányzati rendelet és a testnevelők csak szükséges, de nem elegendő feltételek. Építkezni több pénz, több idő... A siker azonban nem az ötleten múlik, hanem a tervszerű döntéshozatal után következő tervszerű megvalósításon. Erre a következetes és aprólékos munkára nincs itt idő soha. Jó dolog az is, ha a városban van egyetem, de nagy luxus egy kurrens szakra a országban a legalacsonyabb pontszámmal bekerülő hallgatógárdának laptopot ajándékozni, átadni nekik a középiskolai kollégium épületét, városi pénzből felújítani akarni a karnak szánt épületet, s vagy 30 évre megígérni nekik a több száz milliós támogatást... Nem rossz az sem, ha van a városban egy erős középfokú informatikai képzés. De megengedhetetlen emiatt (meg bosszúból: ez a véleményem) szétverni egy jól működő gimnáziumot (amelynek talán legerősebb oldala épp az idegen nyelvek oktatása volt), s amikor kiderül, hogy az "elit" nem nagy érdeklődésre tart számot a középiskolába igyekvők körében, akkor újra gondolni valami nagyot.
Ismerjük az elvi döntéseket: 2008 augusztus elején elvi döntést hozott a képviselő-testület az esti tagozat megszüntetésről az Istvánban, s mindegy volt, mit mondtak az érintettek: a hónap végén véglegesítették. Elvi döntés született az nyelvi előkészítő évfolyam istvános megszüntetéséről is, s mindegy volt, mit mondtak a szülők, a tanárok, a felkért külső szakértő: decemberben véglegesítették a döntést. Aztán jött a heti 10 testnevelés...
A matematika racionális világában otthon lévő K.S. képes azt mondani, hogy: "Most szavazzanak, aztán majd eldől, valóban, hogy mennyibe fog ez kerülni." A 7 istvános tanárt lapátra tevő fegyelmi bizottság tagja képes azt mondani, hogy a "Szent István felemlegetése csak hangulatkeltés". A 3 intézményből létrehozott "elitet" megszavazó képviselő képes azt mondani, hogy: "Az Istvánnak semmi köze nincs a Petőfiben induló képzéshez". (1. "...induló". Gyorsan eljutunk az ötlettől a megvalósításig. 2. Ha másnak van köze, még rosszabb). Tavaly a petőfisek örültek az összevonásnak (Kolumbán többször hangoztatta: nem összevonás, hanem új intézmény az elitképzésre alkalmas tanárokkal), mert azt remélték, hogy az egyenes út a közös igazgatású középiskolába megállítja náluk a létszámfogyást.
Azt mondja az aljegyző: "Ez többletkiadás. A pedagógiai programban sincs ez, tehát nem is kötelező feladat. Ha az intézmény részéről érkezett volna a megkeresés, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy támogatják a kezdeményezést. Most sértik az intézmény szakmai önállóságát." Hol volt akkor a jegyző meg az aljegyző, amikor a képviselő-testület arról határozott, hogy a város összes iskolájában dolgozzák át a pedagógiai programot a heti 10 testnevelés bevezetése miatt. Mert nem iskolaigazgatók verték az asztalt, hogy márpedig ők pedagógiai meggyőződésből, a gyerekek és a szülők óhajának engedelmeskedve 10 testnevelést akarnak! Akkor nem számított a szakmai önállóság. Mert hogy a pénz nem... még nem volt adósságrendezés.
Szóval ötlettel eddig is tele volt a padlás. Végiggondolt, kiérlelt koncepció kellene, szakemberek (a kétnyelvű oktatás bizony jóval többe kerül, a tanári gárda kialakítása sem megy csatlósokból)... Fel kellene fogni, hogy egy rendszerbe nem célszerű ad hoc belenyúlni, mert az változást indukál a rendszer más pontjain is. Persze ha valóban az oktatásról, nevelésről van szó, nem a kirakatról. A városnak már a 2007 és '10 közötti időszakra sem volt elfogadott oktatásfejlesztési, -irányítási terve: ennek a megalkotásával kellene kezdeni a gondolkodást, a középtávú tervezést. Fájdalom, de Meggyes Tamás ebben nem egészen kompetens.
( A két tannyelvű oktatáshoz a jogi keretek itt.
Csak néhány apróság:
"A két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak között kell, hogy legyen legalább egy olyan pedagógus, akinek a célnyelv az anyanyelve."
"1. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a célnyelv és célnyelven történő tanulás egyidejűleg kezdődik.
2. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatás az iskola pedagógiai programjában meghatározott évfolyamon kezdődik és legkésőbb a nyolcadik évfolyamon fejeződik be.
3. Az iskolának legalább három tantárgy célnyelven való tanulását kell lehetővé tenni. A célnyelv és a célnyelvű órák aránya a tanulók kötelező tanórájának harmincöt százalékánál ne legyen kevesebb, és ötven százalékánál ne legyen több."
Hány olyan képzettségű ember van a Szent Imrében, akinek tanítói és az adott nyelv tanítására jogosító végzettsége is van?
Beiratkozás valamikor májusban. Még csak március...)
Korrekt! Gratulálok
VálaszTörlésFájdalom de ebben SEM egészen kompetens.
VálaszTörlés