Az olvasás éjszakája

Az idén harmadszor töltöttünk egy egész éjszakát olvasással az iskolai tornaszobában. Péntek este hétkor kezdődött a rendezvény, s a csapat utolsó tagjai szombat reggel 7 körül hagyták el az épületet.  A több mint negyven hetedik-nyolcadik osztályos tanuló tornaszőnyegeken ülve, fekve hallgatta vagy éppen olvasta  Dávid Ádám Millennium expressz. A potyautas c. regényét.  A legújabb ifjúsági regények közül azért esett éppen erre a választás, mert azt reméltem, hogy egykori schilleres kollégámat egy későbbi időpontban az iskolában személyesen is üdvözölhetjük – az olvasás megkezdése előtt értesítettem őt az eseményről, s amikor ezt írom, már ígéretem is van rá: élő íróval először találkozni egy gyereknek nem hétköznapi alkalom. 

A rituálé mindig ugyanaz: a "játékszabályok" (kb. óránként tartunk szünetet, olvasás közben nincs beszélgetés – ezt a legnehezebb betartani –, bent nem eszünk...) ismertetése után az olvasófotelba ülve én kezdem a felolvasást, aztán önként vállalkozók váltják egymást.

A szünetekben bőven fogyott a tea és a libazsíros kenyér lila hagymával, sőt két anyaszerepet vállaló tanár a tankonyhában töménytelen mennyiségű töki pompost sütött (szombat estig nem is kívántam enni) – hála és köszönet érte.

A lassan kibontakozó, gazdag történelmi-irodalmi-művelődéstörténeti háttérrel megrajzolt történetben fergeteges kalandok követik egymást, amelyeket az éjszakai ingadozó figyelem miatt talán csak együttesen tudnánk összerakni.

Később lesznek képek is. Addig egy interjú a szerzővel itt.

Update 01.30. Csoportkép sajnos nem készült.

 Az első felolvasó.

A közönség.

 A kollégák.

 

A konyhai különítmény.

 Készül a töki pompos, csak kiderül: konyhánk felszereltsége meglehetősen hiányos.

 Hammm!

(Bodoni Csenge fotói)