Újév napján

Kora esti sétára indulok Zazával, a Bazilikát veszem célba, odáig vele még nem merészkedtem. Szentgyörgymező felől elszórt petárdázás hallatszik, a kutya megremeg; leguggolok hozzá, megnyugtatom... 

A Várhegyről körbenézek a városon: esti világításban nem látszik a lepusztultság, a mocsok. Alig találkozom valakivel, január elsején mindig kevesen vannak az utcán, bár a Bazilika parkolója tele. A színház, III. Béla palotája, átnézek Párkányba, sötétkéken csillog a Duna, visszaindulunk... A Szent Adalbert előtt a fák diszkréten kivilágítva, megállok a Sötétkapu fölött... Bevillan a több mint négy évvel ezelőtti kép: az istvánosok melletti szimpátiatüntetés idején itt feszítettek három molinóval az ellentüntetők. (Egyikük most lázasan dolgozik Esztergom jövőjéért..., másikuk – fontos ember gyereke, egykori tanítványom – köszönésemet fogadta-e, nem hallottam, szegény, bizonyára meg van sértődve.) A Bazilika és környéke egyike a város rendben lévő tereinek, sok mindent nem tudnánk mellé sorolni. Olyan városban élünk, ahol a politika csak azért is megmutatta, mire képes. Derűre semmi ok.

Gondolatban leltározok: a nagy utazás Hollandiába, Zaza mint új családtag és állandó örömforrás, még egy megszerzett diploma, emlékezetes Müpa-előadások, a kert mint a testi-lelki regenerálódás helyszíne, az összetartozás a régiekkel, az első témahét az iskolában... És munka, munka, munka...  Volt benne sok szép is, és sok düh-méreg-tehetetlenség-értelmetlenség. Nem sajnálom, hogy véget ért.

Ballagunk hazafelé, Zaza húz, a zebránál nyugodtan megáll, cementje vesztett hepehupás járdán botladozunk, hányadékokat kerülgetünk... A házak ablakaiban szolid és riói karneválra emlékeztető harsány kivilágítás emlékeztet még a várakozásra. Eljöttek és elmúltak az ünnepek, új év indult, folyik tovább az időfolyam. Csak megálltunk egy pillanatra vissza- és előretekinteni.

"Ha túl nagy feladat az, amit meg kell tennem önmagamhoz képest, akkor szorongok. Ha túl kevés, akkor unatkozom. A flow a szorongás és az unalom között az a pici út, ahol se nem szorongok, se nem unatkozom – ez a boldogság."  Idén is ezt a pici utat keressük.