Vasárnapi vers

A polcról A világirodalom gyöngyszemei sorozatból az Ablak a tavaszi térre c. kötetet emeltem le tegnap este, s meglátván a beleírt évszámot (1975), évtizedeket repültem vissza az életemben. Akkor harmadik vagy negyedik osztályos gimnazista voltam – a könyv 16 Ft-ba került, s nyilván a zsebpénzemből vettem meg –, a tartalomjegyzékben meg vannak jelölve az akkori élethelyzetemre, hangulatomra, az engem foglalkoztató dolgokra leginkább rímelő versek. Az alábbit könyv nélkül tudtam, szavalóversenyen is mondtam, talán még egyetemista koromban is… Édes-bús nosztalgia…

Jevgenyij Jevtusenko: Köszönöm

Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek,
s ne töröld sietve a szemed.
Hogyha sírva is – létezni könnyebb.
Halott, aki meg sem született.

Ha törten, ha verten is – ki élő,
plazma-éjszakában nem maradt.
Léte a teremtés szekeréről
ellopott zöld fűszál-pillanat.

Nevess nagyot, fogd marokra késed,
harapd, mint retket, az örömöt.
Rosszabb volna meg-nem- születésed,
életed akárhogyan nyögöd.

Fagyalszirom-zuhatagban járva,
semmitől s mindentől részegen,
eszméltessen a világ csodája,
ámulj önnön létezéseden.

Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
de váddal se bántsd az életet.
Nem köszönt be még egy élet hozzád,
ez az egy is – véletlen tied.

Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
A pitypangos fűbe vesd magad,
ne könyörögj nagyon a világnak,
nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
Lelkek élnek a romok felett!
Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
ünnepelve akár szégyened.

Köszönd meg a legfeketébb macskát,
mely előtted keresztbe futott,
utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
amelyen a lábad megcsúszott.

Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd:  „köszönöm”, a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.

(Fordította: Rab Zsuzsa)

A kép forrása itt.

A költőről pl. itt.