Szombati moziként Polanski A zongorista c. filmjét néztük meg. Újra meg újra megdöbbent, hogy 

– az ember hogy el tud aljasulni,

– mennyire hozzá lehet szokni, sőt alkalmazkodni az elképzelhetetlenhez, az elfogadhatatlanhoz,

– honnan kerül elő bizonyos korokban ennyi kegyetlen, magabiztos, kételkedés nélküli ember,

– micsoda felelőssége van az ember gyilkos ösztöneit szító politikának,

– mennyi ideig tűrte, követte, másolta Hitler rögeszméit Európa,

– a halál torkában is ragaszkodik az ember akkor már értelmetlen tárgyakhoz,

– mennyi mindent kibír az ember,

– mennyi minden után normálisnak lehet maradni...

A leghátborzongatóbb jelenet az erkélyről ledobott tolókocsis öregember...

Gyomorszorító, ahogy az egy vekni kenyérrel hazafelé tartó apát megalázza két német tiszt: az öregembernek meg kell hajolnia előttük, aztán leparancsolják a járdáról a csatornába – zsidók a járdán nem közlekedhetnek. Engedelmeskedik, mit is tehetne, aztán évekkel később, a marhavagonba szállás előtt még a hegedűjéért viaskodik. (Hej, de zseniális Örkény!) 

 

Nórát megrázta a film, de akar még háborús történeteket nézni. Azt mondta, ha csak 15 kilót vihetne magával, ő Zazit vinné.