London 3.

A Globe

Shakespeare mellszobra az előcsarnokban.

Cs. Szabó László Shakespeare-esszéibe olvastam bele tegnap délután, aki 33 év alatt mintegy 100 előadást látott London különböző színházaiban a szerző darabjaiból. Ő írta a következő sorokat a Szeget szeggel kapcsán: „Shakespeare csakugyan mindenkié és minden koré. Megromlott a véleményünk önmagunkról s a civilizált fehér emberről általában; tudjuk, hogy egyszerre vagyunk űrértékben olyan veszedelmesek, mint a gyufákkal játszó kisgyermek és tehetetlenek, mint a vágóhídra szánt barom. A klasszikus tragédiák kétoldalt szivárványlón felmeredő sziklaszorosának mai, posványos fenekén is ő vezet kőről kőre lépve; önkicsinylő, megromlott közérzetünknek ő a legnemesebb tolmácsa. Még ha cinikus is, mindig kíméletes.”

Az eredeti Globe-ot 1599-ben építették, de 1613-ban egy kellékként használt ágyú lángra lobbantotta a nádtetőt, s az épület leégett. Újra felépítették, 1642-ben a puritán elveket valló kormány azonban bezáratott minden színházat (egek!, félt a színházak közvetítette erkölcsi fertőtől), 1644-ben le is bontották.

Az újjáépítést egy amerikai színész, rendező, producer: Sam Wanamaker kezdeményezte. 1970-ben létrehozott egy alapítványt, amely célul tűzte ki az új Globe felépítését egy hozzá kapcsolódó oktatóközpont és állandó kiállítás megteremtésével együtt. 1993-ban bekövetkezett haláláig dolgozott az ügyön – ekkor már zajlott az építkezés –, de az átadást nem érhette meg (1997).  A rekonstrukció hiteles források (korabeli panorámarajzok a környékről, ásatások, Shakespeare darabjaiban lévő utalások) alapján készült, s az eredeti helyétől mintegy 200 méterre épült fel. "A Globe nem más (...),  mint a legjobb arra vonatkozó elképzelésünk, milyen is lehetett Shakespeare hajdani színháza" –  olvasom a helyben kapott magyar nyelvű (!) ismertetőben.

A kiállítást önállóan lehet megnézni, a színházban egy fiatal srác a vezetőnk: nem tudok angolul, de olyan hevesen gesztikulál, magyaráz, prezentál, hogy nyelvtudás nélkül is élvezetes (Nóra néha fordít).

 

Időszalag a kiállítótérből.

Shakespeare kézírása.

Ivókút  – míg valaki meg nem nyitotta a csapot, s oda nem tartotta az üvegét a korsó alá, azt hittem: egyszerűen szobor.

Járólápokba vésve a számtalan adományozó neve.

A színpad. A pillérek (The Pillars Hercules) nem márványból, hanem festett tölgyfából készültek.

A színpad fölötti mennyezet, az állatövekkel díszített égbolt (The Heavens), padlásteret takar: innen ereszkedtek alá az istenek, angyalok... A zenészek erkélyére éppen most emelnek be valamit – de itt játszódik a híres erkély-jelenet is. Tőle jobbra és balra a lordok és ladyk – "akiket valószínűleg jobban érdekelt, hogy lássák őket, mint az, hogy ők lássák a darabot" – páholyai. Ezektől jobbra és balra (már a színpad oldalvonala fölött) a módosabbak (The Gentlemen's Rooms) kényelmesebb ülőhelye  látszik.

 

A feljárattól jobbra, az emeleten (a színpad oldalvonala fölött) a módosabbak (The Gentlemen's Rooms) díszített páholyai látszanak. Az udvarban (The Yard) Shakespeare korában kb. 1000 filléres néző állva nézhette az előadást (az idegenvezető ismertetése szerint nemegyszer szükségüket is ott végezték). A mai Globe-ban 700 állóhely van, a jegy mindössze 5 fontba kerül.

A Globe társulata áprilistól októberig játszik, Shakespeare-n kívül modern szerzőket is – évente úgy negyedmillió néző előtt.

 

 Könyv alakú pad a színháznál.

A színház a Millennium hídról nézve.

A híd, amelyet 2000-ben adtak át, gyalogos híd – a Tate Moderntől, a Globe-tól vezet a Temze túlpartjára, a Szent Pál katedrálishoz.