Kiskutyánk új szokásokat vett fel. Az egész kertet otthonaként kezeli, s nem hajlandó itt végezni a dolgát. Reggel kiengedjük a teraszra, leül és vár. Nyugovóra térés előtt hosszas rimánkodásra, pórázon tartva hajlandó csak pisilni. Egy hete szólt a szomszéd, hogy a kutya átjár hozzájuk – megszidtuk, egy-két napig rászóltunk, ha arra indult, s már nem csinálja. A nyaralóból is megyünk sétálni.
Ha valaki a családból elmegy, feszült figyelemmel várja a visszatértét. Most például Nóra biciklizni ment, Zaza itt ül mellettem, s meredten néz arrafelé, amerre a kisgazdi távozott. A múltkor apa és Nóra előbb indultak a városba – a kutya lefeküdt a kocsibeállóba, szembe a kapuval, s csak ebédelni volt hajlandó elmozdulni, aztán visszament várakozni. Mi busszal mentünk utánuk: felszállni még nem akar, de a járműben nagyon rendesen viselkedik.
A hintaágy alatti ásásról nem akar leszokni: tűri, tűri egy ideig a fegyelmet, aztán egyszer csak elkapja a hév, megváltozik az "arckifejezése", s hányja kifelé a homokot.
Kánikulában nem csak a Dunában fürdik.
Társasházban lakó pesti ismerőseim kutyája is, amikor a búbánati nyaralóban vannak, csak a telken kívül hajlandó elvégezni a dolgát. :)
VálaszTörlésHát a mi Pitykénk Kenesén nem ilyen volt. A reggelt azzal kellett kezdeni, hogy lapáttal az ember kommandózni indult a taposóaknákat! :)
VálaszTörlés