2009. szeptember 30., szerda

Van, mikor...

Demokrácia, népi demokrácia, esztergomi demokrácia... Van, mikor kevesebb lesz valami attól, hogy hozzáadunk.

Van, mikor a nyelv elleplezi, amit titkolni akarunk. S van, mikor a nyelv leleplezi, amit titkolni akarunk.

Van, mikor a tiltakozás formája a megszólalás, van, mikor a jelenlét, van, mikor a hallgatás, van, mikor a távozás, van, mikor...

2009. szeptember 28., hétfő

Politikai marketing

Levelet hozott a posta.


Nagyra Becsült (sic!) XY!

A gyermekvállalás és a gyermeknevelés a legfontosabb emberi kötelesség. Előbbre való a hivatástudatnál, mélyebben gyökeredzik, mint az alkotás kényszere. Teljes életet az él, akinek családja van, és természetesen becses tagja a magyar társadalomnak az egyedülálló polgár is, ám aki nemcsak önmagáról, hanem családjáról is gondoskodik, gyermeket-gyermekeket nevel, felelősséget vállal, sokszoros támogatást és segítséget érdemel.

Éppen ezért nyújtottam be az országgyűlésnek idén júniusban egy olyan törvénymódosítási tervezetet, ami a családfenntartók védelmét szolgálja. Azt, hogy a gyermeket egyedül vagy családban nevelőket ne lehessen könnyen megfosztani a kenyérkeresetüktől, illetve hogy ezeknek az embereknek a foglalkoztatóját jelentős köztehercsökkentéssel sarkalljuk arra, hogy gyermekeseket alkalmazzanak.

(...)

Eredményes tanévet kívánva, tisztelettel:

Meggyes Tamás
polgármester



Jó bornak is kell a cégér. De a rossz boron csak az első pohárig segít.

Szerinted?

(...)
- A forradalom... hát "igen"-t mondunk neki, de vajon a szombatnak "nem"-et mondjunk-e? - így kezdi Gedali, és körülfon ködös szemének selyem szíjaival. - Igen, kiáltom én a forradalomnak, igen, kiáltom én neki, de ő elbújik Gedali elől, és csupán a puskaropogást küldi feléje...
- A lehunyt szembe nem jut el a nap - válaszolom az öregnek -, de mi felhasítjuk a lezárt szemeket...
- A lengyel zárta be a szemem - suttogta az öreg alig hallhatóan. - A lengyel: veszett kutya, megragadja a zsidót, és kicibálja a szakállát, eh, a kutya! S most őt verik, a veszett kutyát. Ez nagyszerű, ez a forradalom! De jön az, aki a lengyelen elverte a port, és így szólt hozzám: - "Add csak ide a gramofonodat, Gedali." - Én is szeretem a muzsikát, pan - válaszolom a forradalomnak. - "Nem tudod te, hogy mit szeretsz, Gedali, de majd ha beléd lövök, akkor megtudod, és nekem lőnöm kell, mert én a forradalom vagyok..."
- Neki lőnie kell, Gedali - mondom az öregnek -, mert ő a forradalom.
- De a lengyel is lőtt, szerelmetes uram, mert ő az ellenforradalom. Maguk meg lőnek, mert maguk a forradalom. A forradalom pedig kellemes dolog. De a kellemesség nem szereti az árvákat a háznál. A jó dolgokat jó emberek csinálják. A forradalom a jó emberek jó dolga. De jó emberek nem ölnek, így hát a forradalmat gonosz emberek csinálják. De a lengyelek szintén gonosz emberek. Vajon ki mondja meg Gedalinak, hogy hol a forradalom és hol az ellenforradalom? Valaha tanultam a Talmudot, szerettem Rasi magyarázatait és Majmonides könyveit. De Zsitomirban van még sok értelmes ember, és íme, mi valamennyien tudós férfiak arcra borulunk, és egy hangon kiáltjuk: Jaj nekünk, hol van a gyengéd forradalom?
(...)


Ez itt egy novellarészlet. Aki késztetést érez, írja meg pár sorban, szerinte miről szól! Kíváncsi vagyok... A következő "Szerinted?" egy hét múlva, hétfőn jön.

2009. szeptember 27., vasárnap

Esztergom 2009

A Hídlapban ez a hatoldalas írás (22-27. o.) feltételezhetően az OKM-nek ebben a közleményében is olvasható miniszteri felszólításra adott válasz: "A továbbiakban az oktatási és kulturális miniszter az Ötv. 97. §- ában foglalt felhatalmazás alapján kezdeményezi, hogy a képviselőtestület a következő testületi ülésén soron kívül tárgyalja meg az ügyet és tájékoztassa arról a szaktárca vezetőjét." Az "ügy" a Szent István Gimnáziumban lefolytatott fegyelmi eljárás. Aki veszi a fáradságot, s elolvassa a két belinkelt szöveget, megítélheti, hogy arra válaszolnak-e, amit kérdeztek.

Ez az állásfoglalás egyébként olyan, mint amilyen írásokra, megszólalásokra azt szoktam mondani: aha. Annyit írtam már erről itt meg itt meg itt és itt pl. Mégis: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Nem fogok bekezdésről bekezdésre reflektálni, csak néhány dologgal kapcsolatban, újra…

***

Ebből az állásfoglalásból a kívülállónak, az István történetét nem követő olvasónak az derülhet ki, hogy van itt egy gondoskodó, az iskolának csak a legjobbat akaró, előrelátó, nagy felelősségérzettel jellemezhető önkormányzat és az önkormányzattal szembeforduló maroknyi tanár, akik gyerekeket vonnak be küzdelmükbe. De miért zajlik a küzdelem? És miért pont 2007-ben kezdték? Tán csak nem azért, mert addig türelmesen vártak, hittek (mert hinni akartak)? Tán csak nem botrány már maga a kérdezés, hogy szülők, választópolgárok áprilisban tudakolni merik az őket képviselő testülettől, hogy tessék mondani, szeptemberben hol fognak tanulni a gyerekeink?

Azt állítja az állásfoglalás, hogy a volt Balassa kibővítésével kapcsolatos tervekről 2006 végére derült ki, hogy „ nem nyer­ték el az esztergomiak többségének és a főegyházmegye ve­zetőinek tetszését, ami ellehetetlenítette a terv megvalósítását.” „Vi­lágossá vált, hogy a Gimnázium számára végleges, méltó elhe­lyezést már nem lehet biztosítani…”

Hát NEM: a terveket 2005 november-decemberében vetették el. (Egyébként az akkori igazgató nem a fenntartótól értesült róla, hanem mintegy mellékesen a tervezőktől.) Még egyszer: 2004 nyarán a város felvette a kártalanításként kialkudott összeget, eredetileg 2006 nyarán kellett volna kiköltöznünk a Kis-Duna sétányról, aztán 2007. június 30-ig még albérlőként maradhattunk: de a tervek elvetésétől majd másfél évig nem történt semmi, sem a 2006-os, sem a 2007-es költségvetésben nem terveztek pénzt az István elhelyezésének megoldására. Érthetetlen a nyugtalanság? Támadás az aggodalom?

***

„Továbbiakban is arra törekedtünk, hogy a Gimnázium érde­kében a feszültségek oldására irányuló döntéseket hozzunk. A Gimnázium meghirdetett igazgatói pályázatára Barsi Éva, a Gimnázium pedagógusa (volt igazgatóhelyettes) pályázott. Mivel – az előző igazgatói megbízáskor – a gyakorlat alap­ján először általában 1 éves határozott idejű megbízást ad a Fenntartó, ezért a pályázó számára is felajánlotta a követke­ző tanév kezdetéig a vezetői megbízást – amit annak idején Sitku Pál igazgatóhelyettes természetesnek és méltányosnak tartott, elfogadott, és nem tartotta az eljárást törvénytelen­nek, méltatlannak –, de a tanárnő azt határozottan elutasí­totta, törvénytelennek, méltatlannak, és a Gimnázium elle­hetetlenítése érdekében tett fenntartói lépésnek ítélte.”

Még egyszer: az igazgatói állást a Közoktatási törvény értelmében pályázat útján lehet betölteni, a megbízás 5 (esetleg 10) évre szól. Az esztergomi fenntartói „gyakorlat” meglehetősen sajátos. Sitku Pál egy évig megbízott igazgató volt, akkor a fenntartó nem írt ki pályázatot, mert Stróbl László nem töltötte ki a mandátumát, 60. évének betöltésével nyugdíjba ment, ez júliusban volt, a tanév kezdetéig nem lehetett volna a pályázatot lebonyolítani. Ilyen esetben a fenntartó max. 1 évre megbízhatja az intézmény vezetésével a tantestület egyik tagját (és csak azt!). Egy év leteltével Sitku pályázott, akkor nevezték ki 5 évre. Barsi viszont a kiírt pályázaton indult – 5 évre nem akarták megbízni, csak félévre. No, ilyen nincs. A cikk szerint én is hasonló indokokkal utasítottam vissza. Hát nem.

„Fenntartóként a külső pályázó egyéves megbízása kapcsán abban is bíztunk…” „Ugyanakkor Kurnász László vál­lalta az 1 éves megbízatást is (ezzel annak kockázatát, hogy 1 év múlva nem választják meg újra)…”
Még egyszer: 1 évre pályázat nélkül a tantestületen belülről lehet valakit megbízni. Kívülről valaki kizárólag pályázat útján lehet igazgató, a törvény szerint a megbízás 5 évre szól. Hogy itt valami más történt? Esztergomi megoldás.

***

A bordóban kiemelt eszmefuttatás gondolom nem a miniszternek küldött válasz része – pedig nagyon tanulságos. Sokféle értékrendű ember kerül itt egy csoportba, s ki tudja miért, a klasszikus vicc az autópálya forgalmáról jut eszembe. A politikus csak politikában tud gondolkozni, ellene szőtt összeesküvésben... A nekem legjobban tetsző állítás, hogy "a szocialisták két év botránypolitizálás, gyermekek és szülők manipulációja után..." - ki gondolta volna, hogy a jobboldali Esztergomban, a testületben az a két szem szocialista ekkora felforgató és meggyőző erővel bír?! Ez életszerű?

***

Érdekes mondatok…

„a polgármester felajánlotta neki – bár nyilván erről a leendő igazgató dönt –, hogy az ellen nincs kifogása, hogy igazgatóhelyettesként továbbra is tagja legyen az iskola vezetésének, kamatoztassa vezetői tudását.”

Mert lehet kifogása? Van rá jogköre?

A tanuló halála után nem volt más választásunk, határozottan lépnünk kellett, hisz a két éves (sic!) türelmünk nem hozott eredményt. Az igazgató az utolsó héten meg nem tartott órák, az órák hamis adminiszt­rálásával, egyéb jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt, 22 pedagógus ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett…”

Akkor most ki lépett, ki kezdeményezett? Értelmezendő az egyes és többes szám és a "kezdeményez" szó.

„Ősszel már nyíltan, a Jobbik által szervezett politikai tüntetés keretében tiltakoztak az elbocsátott pedagógusok. Meglepően olyan pedagógusokkal együtt (Nagy László és Wiesztné Sátek Szil­via, utóbbi az öngyilkos fiút legdurvábban számonkérő osztály­főnök), akiket a fegyelmi eljárás keretében el sem bocsátottak.”

Pontosítsunk: a Jobbik jelentette be, ők tartották fenn a rendet. (Nem mintha bármilyen rendbontásra készültünk volna. Az engedély nélküli ellentüntetők nem mi voltunk.) Milyen politikai színezete volt a tüntetésnek? Melyik politikai erő érdeke manifesztálódott? "…az elbocsátott pedagógusok” meg még vagy háromszázan. A WSSz-re vonatkozó állítást bizonyítani is tudja a képviselő-testület? Durvaság meg WSSz…

„Hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy minden döntésünkkel az volt a szándékunk, hogy a gyerekek érdekeit megvédjük. A diákokat áldozatoknak tekintjük, akiket Fenntartóként soha nem akartunk, és most sem kívánunk felelőssé tenni, nem kezdeményeztünk ellenük fegyelmi eljárás indítását az egyébként többször elkövetett jogsértések, illetve diák­hoz nem méltó magatartásuk miatt. ”

Micsoda kegy! Kezdeményezhetnének? Nincs rá jogkörük. De semmi sem lehetetlen.

„A felelőtlen tanárokkal szemben azonban zéró toleran­ciát hirdetünk. (…) Hasonlóan vélekedünk azokkal a szülőkkel kapcsolatban is, akik politikai, közéleti megfontolásból rendbontással, más szü­lők befolyásolásával, a diákok előtt a Fenntartó és az igazgató tekintélyének rombolásával próbálják megakadályozni az intéz­ményi konszolidációt.”

Nocsak! Leváltják, elbocsátják a szülőket is?

2009. szeptember 25., péntek

Az elit

Megkérdezte, hogy elmenne-e velük kirándulni, de azt mondta, van egy olyan szabály, hogy ő nem hagyhassa el az iskolát.

Eddig csak az írás. Most már a beszéd is.

Ja, hogy rágalom?

Amivel nem tudok betelni

Gyerekkoromban ritkán jutottam hozzá, rendszerint a Mikulás hozott egy koszorút: egyesével húztuk le a madzagról, és amikor elfogyott, a madzagról is leszopogattuk, ami ráragadt. Aszalt formájában ismertem, de azt hittem: eleve így terem. Telente most is veszek, de a celofánba, koszorú formára összerakott gyakran savanyú, a zacskós Kalifa pedig apró, s talán túl száraz is. Egyik sem olyan, mint a gyerekkori. (De lehet, hogy csak nosztalgia. Az én nemzedékem a hiánygazdaságban nőtt fel, a narancs is kuriózum volt: finom, kék-piros-arany selyempapírba csomagolva kaptunk néhány darabot a mikuláscsomag mellé.)

Tizenvalahány éve egy kedves ismerősnél láttam először fügebokrot, rácsodálkoztam, hogy Magyarországon. Van, amikor kifagy, de tavasszal újra kihajt. A termésből néhány szemet mindig kapunk azóta, az idei bőséges lehetett, most két zacskóval leptek meg.


A család nem lelkesedik érte annyira, mint én - kiraktam egy kosárba a konyhába és rájárok. Pár napja valamelyik blogban arról olvastam, hogy 1 kg fügéből és 5 kg narancsból milyen finom lekvárt főzött az illető, ez is volt 1 kg - de én megeszem. Nem tudok betelni vele. Néhány éve Horvátországból fügepálinkát is hoztunk - szenteste koccintottunk vele.

Egyébként banánból sem ettem még egyszerre annyit, hogy ne fért volna több belém. Akkor szeretem, ha már elkezd pöttyösödni.

2009. szeptember 22., kedd

Iskola

Épülnek a kásahegyek, megy a roadshow, minden a legnagyobb rendben, újra meg újra felbukkanó kulcsszó mint magyarázat: politika. Az - csak nem ezen az oldalon.

Az "iskola" címke nem általában az iskolát jelentette, hanem kizárólag az enyémet - lassan nem lesz poszt ezzel a jelzéssel. Én már nem vagyok ott, az iskola "névben él csak" egy kicsit még - az előző két tagmondat között azonban (mielőtt még valaki így értené) nincs ok-okozati összefüggés. Eltartott pár évig, míg idejutottunk, sokan sokáig nem láttak semmi intő jelet, van, aki még most is gyógyíthatónak véli a haldoklót.

Pedig születőben az új, az elitiskola. Már amit az "elitek" az "elit"-en értenek. Nem, nem irigykedem.

Update:
Istvános diák voltam