Sakkfigurák

(Ezt a bejegyzést akkor (januárban) írtam, amikor a polgármester közvetítőkkel megkérdeztette tőlem, hogy vállalnám-e az István igazgatását - miközben Barsinak benn volt egy érvényes, jó és támogatott pályázata.)


Amennyire eszem, képzelőerőm, logikám, tájékozottságom megengedi, szeretek az engem érintő dolgokban tisztán látni, a rendelkezésemre álló információk alapján magam dönteni – szóval nem szeretnék sakkfigura lenni általam ismeretlen szándékú hatalmak kezében.

Három évig voltam a Szent István Gimnázium (egyik) igazgatóhelyettese. Az iskola kálváriája a városban közismert. A lényeg az, hogy a város 2004-ben aláírt egy megállapodást, hogy 2006-ban az iskola székhelyéül (és telephelyéül) szolgáló épületrészt visszaadja a szatmári irgalmasoknak, az épületért kialkudott 1,6 milliárdos összeget viszont csak 2011-ig, kis részletekben csöpögtetve kapja meg. A pénzt még 2004-ben egy összegben felvette az önkormányzat, ezt sokáig tagadták, majd 2007 őszén elismerték: 43 beruházást finanszíroztak belőle. Az Istvánnak 2007. június 30-ával el kellett hagynia a Kis-Duna parti épületet. Az üresen álló Hell felújítása későn kezdődött, vontatottan haladt – emiatt az érintettek körében nyáron is nagy volt a bizonytalanság, augusztus végén sem látszott, hogy mikor kezdődhet el a tanítás. Augusztus 30-án megjelent az ominózus cikk a férjem tollából, még aznap a polgármester azonnali előterjesztésére a testület megvonta az iskolától a helyettesi poszt finanszírozását. Elindult a lavina.

A férjem munkájába nem szokásom beleszólni, nem én szoktam riportra küldeni, nem szoktam megmondani neki, hogy miről hogy gondolkodjon - nevetséges a feltételezés is. A sajtó és a hatalom közti viszonyról van ugyan véleményem is, közvetett tapasztalatom is – de ezt nem osztom meg a nyilvánossággal, mint ahogy politikai szimpátiáim sem tartoznak a tanítványaimra. A cikkben szereplő 1.6 milliárdról szóló mondatot a polgármester úgy értette, ahogy érteni akarta. A következmények közismertek: „nyílt üzenet” a Hídlapban a fenntartóváltás lehetőségéről, az igazgató menesztéséről – ez utóbbi szeptember 20-án megtörtént. Tiltakozás, demonstráció, kiállás és mocskolódás internetes fórumokon, a Hídlapban, majd lassan csend – a nyugalom lehetősége? látszata?

December 20-án letelt a megjelenéstől számított 30 nap, január 3-ától tudjuk, hogy a meghirdetett igazgatói állásra két pályázat érkezett. Az iskola illetékes szervei mindkettőt véleményezték, állásfoglalásuk egyértelmű, látszólag nem kétséges, ki lehet a nyertes. De az iskolaszéki ülésen kapunk egy „nyílt üzenetet” – az ilyennek az a sajátossága, hogy az ember érti, de nem akarja elhinni, hogy lehetséges. Azért néhányan éberek vagyunk, gyanakszunk, bár örömmel elhinnénk, hogy üldözési mániánk van. Szeretnénk, ha már január 31., csütörtök este lenne.

Úgy 5 órája hív az igazgató. Felkereste őt valaki, akit megkért valaki, aki szintén csak az üzenet közvetítője. Az ajánlat: félévre, egy évre vállaljam el az igazgatást. Holnap adjak választ. Miközben a pályázók bizottsági meghallgatása is holnap lesz. Ezek szerint puszta formalitás: már ma tudják, hogy a pályázat eredménytelen lesz. A csütörtökön összeülő testületnek vajon hány tagja tudja ma, hogy miről is fog szavazni? Szent István városában így alakítják a személyzeti politikát.

Ma Esztergomban iskolaigazgatónak, sőt helyettesnek lenni politikai kérdés. Szerintem meg az iskolavezetés szakmai kompetenciákat igényel. Tanár vagyok, nem politikus.
Egy olyan intézmény élére keresnek igazgatót, amelynek jövőjét jótékony(?) homály borítja. Az önkormányzat nem játszik tiszta lapokkal, maximum „nyílt üzenetei” vannak. Van érvényes pályázat, a kiírás szerint a megbízás 5 és fél évre szól. Az egyik pályázó a kiírás minden feltételének megfelel, ha nem nevezik ki, vajon mi az indok? S mi a fenntartó szándéka?

Igazgatóhelyettesi feladatokkal még az előző igazgató bízott meg, SP ebben a funkcióban meghagyott. Csak az ősszel tudtam meg, hogy már kinevezésekor jelezték neki az „illetékesek” – tanári kvalitásaimra utalva -, hogy nem kellene megtartania. Az „iskolavezetésben rejlő feszültségek”-re az egyik alpolgármester a tv nyilvánossága előtt is utalt. A hatalom arroganciája. Tanári munkámról 27. éve a tanítványaim tudnak véleményt formálni, számszerűen tanulóielégedettség-vizsgálatok, érettségi és felvételi vizsgák tanúskodnak róla, helyettesi tevékenységem megítélése az igazgató jogköre.
S most nekem ajánlják az iskolavezetést. Kerülő úton, üzenve. Miközben van minden feltételnek megfelelő pályázó.

Vagyok, aki voltam. Az átláthatóságot, az egyenes utakat szeretem. Face to face. Nem sakkozom, s velem se sakkozzanak.


2008. január 28.