Otthon voltam, itthonról mentem haza. Az út dombok között kanyarog, süt a nap, olykor bárányfelhők úsznak át az égen. Az út mentén hideg zöld búzatáblák vagy hajtászöld friss fű, távolabb a zöld szín lassan kékesebbre vált, a hegyek már egészen kéknek látszanak. A zöldes-kékes tájban kisebb-nagyobb repcetáblák: kénsárgák, ha a napot éppen felhő takarja, ragyogó sárgák, ha süt a nap. Elsuhanva is bódító az illatuk. Forgalom alig, csak a falvakban özönlenek a pünkösdvasárnapi nagymisére. Csend, béke, harmónia, a természet magáért való szépsége. Igaza van Rousseau-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése