Tanári kiránduláson voltunk: egy akácerdő közepén, kellemes környezetben, gyönyörű időben ettünk, ittunk, fürödtünk: a termálvizes medencében nagy-nagy danászást csaptunk, bámultuk a csillagokat, aztán folytattuk az éneklést a tűz mellett, néztük a pattogó szikrát, volt, aki táncolt is. Mint egy normális országban, normális közösségben.
Itthon belenéztem a Hídlapba: „hazaértem” Abszurdisztánba.
Nóri (<9) apával vásárolni volt. Vetetett magának egy kemény borítójú füzetet, naplót ír. Nem nézhetem meg, mert a titkai vannak benne. De azért valamit felolvasott belőle nekem… „Ez egy ismeretterjesztő szöveg. Én írtam.”
Ezek szerint jól sikerült... :)
VálaszTörlésKell egy csapat! És úgy tűnik, van is.:)
VálaszTörlés