Márait olvasok.
„Egy hangyaboly lakosainak munkáját figyelem délelőtt. Nem is egy, hanem négy ilyen avar- vagy gepida-vár épül, egyfajta West-Wall, rovarok számára. Munkájuk hátborzongatóan céltudatos. Egyes hangyák testük méreteit kétszer, háromszor meghaladó, súlyos, rizsszem nagyságú kavicsokat cipelnek föl a mélyből a tölcsér peremére. Mások döglött legyeket, rovarokat hurcolnak a mélybe, a hűtőházakba. Délben egy fiatal kutya játékosan feltúrja, szétkaparja az egyik hangyavárat. Estére már derengenek az új építkezés körvonalai.”
Mi is újrakezdjük, mert mit is tehet az ember…
„Egy hangyaboly lakosainak munkáját figyelem délelőtt. Nem is egy, hanem négy ilyen avar- vagy gepida-vár épül, egyfajta West-Wall, rovarok számára. Munkájuk hátborzongatóan céltudatos. Egyes hangyák testük méreteit kétszer, háromszor meghaladó, súlyos, rizsszem nagyságú kavicsokat cipelnek föl a mélyből a tölcsér peremére. Mások döglött legyeket, rovarokat hurcolnak a mélybe, a hűtőházakba. Délben egy fiatal kutya játékosan feltúrja, szétkaparja az egyik hangyavárat. Estére már derengenek az új építkezés körvonalai.”
Mi is újrakezdjük, mert mit is tehet az ember…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése