2008. szeptember 6., szombat

Aprószentek

Már megint egy halott csecsemő. Összeszorul a torkom, emelkedik a gyomrom. Őrület: egy asszony, akinek gyerekei vannak.

S a hír havonta, olykor hetente ismétlődik. Csecsemő a kukában, az emésztőgödörben, a padláson… A hozzátartozók nem tudtak a terhességről…

Inkubátorok vannak kitéve a nagyvárosok kórházaiban, alapítványok működnek, a nem akart gyerekről hivatalosan le lehet mondani… S nem változik a barbárság, nem szűnik az ostobaság, nem enyhül a közöny.

S közben hányan várják, hogy gyerekük legyen. Én aztán tudom.

2 megjegyzés:

  1. Régi jó rendszerek hatékonyabban működtek! Egy inkubátor felnyitása nekem is nehezemre esne. Miért ilyen vacakok a jogszabályok? Régen közforgalmú helyre -biztonságos módon, ellátva, bebugyolálva- letett csecsemőről egyértelmű volt, hogy "kitették".Ez ma is működhetne: iskola, templom, bolt stb. elé gyerek ki, anya hazahúz oszt OK.

    VálaszTörlés
  2. Okoska, ezt te most komolyan is gondolod? És milyen anya húz haza, ha egyszer anya teszi ki? Te ezek szerint hamarabb letennéd a kőre egy bolt elé a csecsemődet, mert kevés vagy hozzá, hogy felnyiss egy inkubátort? egyébként, hogy keveredtél erre az oldalra?

    VálaszTörlés