Tallózó és reflexiók

„Tegyünk végre különbséget a politikusok egyéni megnyilvánulásai és a koalíciós pártok tevékenysége között…”

Nem szeretnék különbséget tenni. Nem akarom a kétkulacsosságot elfogadni. Nem értem a nyilatkozó miniszterelnök "végre" szóból kiérezhető méltatlankodását. Olyan világban szeretnék élni, ahol a kettő egy irányba mutat, ahol feltétlen és magától értetődő összefüggés van az egyén és a párt által képviselt elvek között, és a tettek az elvekből következnek. Szlovákiában, Magyarországon, sőt: Esztergomban is.

„Az én fiam minden nyelvtudása abból ered, hogy kizárólag angol nyelven engedtem neki megnézni azokat a filmeket és csatornákat - itthon, Magyarországon -, amelyeket 4 és 14 éves kora között minden gyerek megnéz néhány tucatszor. A minap felvételiztettem egy fiatalembert, aki önéletrajzában azt írta, 'anyanyelvi szinten' beszél angolul. 'Nocsak - mondom neki -, hol tanult meg ilyen jól?' 'A Cartoon Networköt néztem egész gyerekkoromban!' - felelte.”

Én is ismerek ilyen gyereket. A sajátom is megpróbálom erre felé terelgetni. A Hófehérkét ma angolul nézte meg (magyarul egy féltucatszor már biztosan látta) - azt mondta: unalmas volt. De elalvás előtt kiszólt még: a filmben egy csomószor mondták, hogy "apple" meg "queen". Így kezdődik. Öt angolórája volt életében.

"Megfékezhető az egyházi támogatások folyamatos növekedése is, ha a kormány elfogadja az általa felkért - Tamás Pál vezette - bizottság mindeddig elutasított javaslatát, s visszatér a vatikáni megállapodásban rögzített szabályokhoz, visszavonja azoknak a Fidesz-kormány által való kibővítését. Megerősíthető ez azzal (ami már a megállapodás kis korrekcióját is igényli), ha az iskolák teljes állami finanszírozása csak a már egyházi kézben levő iskolákra lesz érvényes, és az újonnan létesülő, illetve egyházi kézbe kerülő iskoláknak - más, nem állami iskolákhoz hasonlóan - csak a normatívát folyósítja az állam. Ezzel megszűnne az önkormányzatok érdekeltsége abban, hogy egyházi kézbe adjanak iskolákat."

Nem is értem: miért tért el a rögzített szabályoktól. Vagy dehogynem... De jön(ne) a számháború: nem is úgy van, nem is annyi, micsoda méltánytalanság, netán törvénytelenség... Ezt jól elcseszték. A szekularizált államban a világi iskolák vannak hátrányos helyzetben. Dehát a a szekularizációból is vissza lehet venni... Egy három héttel ezelőtti írás a témáról.

"Megbünteti klubja Kovács Katalin kajakost, aki egy arany- és egy ezüstéremmel valamint egy negyedik hellyel a magyar küldöttség legeredményesebb tagja volt a pekingi olimpián… Az MTK indoklása szerint Kovács azért számíthat prémiummegvonásra, mert cserbenhagyta klubját, és nem olyan összetételű négyesben vett részt – Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával -, amelyben MTK-s versenyzők voltak... több mint egymillió forintról van szó..."
A sportot csak távolról és kivételes esetben figyelő emberként is azt gondolom: nonszensz, ha ez megtörténhet. Magyarországon minden másképp van?!

És végül valami vicces, bár nem annak szánták: „Szülei hatévesen elváltak...” (Online formában nincs fönn.) Korán kezdték.

PS. Beli, elégedett vagy?