"Sokak ... radikális változtatásokat javasolnak, többek között az önkormányzatiság felváltását állami irányításra, az intézményi szakmai önállóság helyett a tankönyvpiac korlátozását, a kötelező tantervek bevezetését, a felügyeleti rendszer visszaállítását" - írta január 9-én az ÉS-ben az OKM szakállamtitkára, aki nem ért egyet a tervekkel.
Az ÉS következő heti számában reagált a cikkre egy kutató, aki sajnálja, hogy Szüdi János balladai homályban hagyta a tervezett átalakítást, a jelenlegi közoktatási helyzetet pedig az államtitkártól eltérően ítéli meg.
A február 13-ai számban megszólalt egy másik kutató, aki az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal javaslatait (az előző kutató az OKA javaslatcsomagjának egyik szerkesztője) ironikusan így foglalja össze:
"Az igen erőteljesen propagált „új" konstrukció erősen centralizál, bemeneti oldalán pontos előírásokat tartalmazó, kimeneti oldalán részletes teljesítménykritériumokat rögzítő, a működést lehető legtöbb elemében folyamatosan ellenőrző és ennek alapján büntető-jutalmazó rendszer lenne. (...) A „bemeneti oldalon" a jelenlegi, úgymond tudományosan nem megalapozott, nem kellően kontrollált tantervi, tankönyvi piacot a tudományos és engedélyezett tantervek, tankönyvek (ideálisan: azaz egyetlen helyes és valóban tudományos) váltanák. Az intézményekben zajló folyamatokat két hatalmas mérési-értékelési, illetve ellenőrzési rendszer tartaná szemmel. Egyfelől, kidolgozásra kerülne - az ambíciókat tekintve - a világ legtudományosabb, legkomplexebb, a gyermeki, majd tanulói tulajdonságokat/teljesítményeket a születés pillanatától kezdve mérő, értékelő, visszajelző rendszere, amelyhez a korrekciós programokat „gyártó" és „szolgáltató" rendszer kapcsolódik. Másfelől, az elszámolhatóságot az új jogosítványokhoz, funkciókhoz „felerősített" és az Országgyűlés felügyelete alá rendelt Oktatási Hivatal biztosítaná. A hivatal három-négy éves gyakorisággal minden magyar iskolában átfogó vizsgálatot, értékelést végezne, amelyeket korrekciós, jutalmazási és szankcionálási javaslatok követnének."
Aztán tegnap kiderült, hogy milyen átalakításra gondol a miniszter: "A gyakorlati megvalósítás előkészítésére öt alaptételt dolgoztunk ki, ezeket javasoljuk most megvitatásra. Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes. Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat. Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat - kötelező érettségit - szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza. Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését. Az önkormányzati iskola, ha önkormányzati iskola akar maradni, akkor úgy működik, ahogy eddig, akárcsak az alapítványi vagy az egyházi is."
A legtöbbféle regálást itt találtam.
Az időpont: a 2010-11-es tanév. A véleményeket olvasva, egy nem normális országban élve... hát... Egyébként én régóta azt gondolom, a közoktatás az állam feladata, amit megoszthat (de nem lepasszolhat) mással is. (Ma - ahogy olvasom - mindössze 7 mezőgazdasági középiskolának az állam a fenntartója.) Az állami fenntartás nem kell, hogy tantervutasítás legyen, nem kell, hogy megölje mindazt, ami az elmúlt 20 évben pozitív volt... Az ördög persze a részletekben rejlik (majd ha ráérek, kicsit részletesebben).
Az ÉS következő heti számában reagált a cikkre egy kutató, aki sajnálja, hogy Szüdi János balladai homályban hagyta a tervezett átalakítást, a jelenlegi közoktatási helyzetet pedig az államtitkártól eltérően ítéli meg.
A február 13-ai számban megszólalt egy másik kutató, aki az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal javaslatait (az előző kutató az OKA javaslatcsomagjának egyik szerkesztője) ironikusan így foglalja össze:
"Az igen erőteljesen propagált „új" konstrukció erősen centralizál, bemeneti oldalán pontos előírásokat tartalmazó, kimeneti oldalán részletes teljesítménykritériumokat rögzítő, a működést lehető legtöbb elemében folyamatosan ellenőrző és ennek alapján büntető-jutalmazó rendszer lenne. (...) A „bemeneti oldalon" a jelenlegi, úgymond tudományosan nem megalapozott, nem kellően kontrollált tantervi, tankönyvi piacot a tudományos és engedélyezett tantervek, tankönyvek (ideálisan: azaz egyetlen helyes és valóban tudományos) váltanák. Az intézményekben zajló folyamatokat két hatalmas mérési-értékelési, illetve ellenőrzési rendszer tartaná szemmel. Egyfelől, kidolgozásra kerülne - az ambíciókat tekintve - a világ legtudományosabb, legkomplexebb, a gyermeki, majd tanulói tulajdonságokat/teljesítményeket a születés pillanatától kezdve mérő, értékelő, visszajelző rendszere, amelyhez a korrekciós programokat „gyártó" és „szolgáltató" rendszer kapcsolódik. Másfelől, az elszámolhatóságot az új jogosítványokhoz, funkciókhoz „felerősített" és az Országgyűlés felügyelete alá rendelt Oktatási Hivatal biztosítaná. A hivatal három-négy éves gyakorisággal minden magyar iskolában átfogó vizsgálatot, értékelést végezne, amelyeket korrekciós, jutalmazási és szankcionálási javaslatok követnének."
Aztán tegnap kiderült, hogy milyen átalakításra gondol a miniszter: "A gyakorlati megvalósítás előkészítésére öt alaptételt dolgoztunk ki, ezeket javasoljuk most megvitatásra. Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes. Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat. Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat - kötelező érettségit - szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza. Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését. Az önkormányzati iskola, ha önkormányzati iskola akar maradni, akkor úgy működik, ahogy eddig, akárcsak az alapítványi vagy az egyházi is."
A legtöbbféle regálást itt találtam.
Az időpont: a 2010-11-es tanév. A véleményeket olvasva, egy nem normális országban élve... hát... Egyébként én régóta azt gondolom, a közoktatás az állam feladata, amit megoszthat (de nem lepasszolhat) mással is. (Ma - ahogy olvasom - mindössze 7 mezőgazdasági középiskolának az állam a fenntartója.) Az állami fenntartás nem kell, hogy tantervutasítás legyen, nem kell, hogy megölje mindazt, ami az elmúlt 20 évben pozitív volt... Az ördög persze a részletekben rejlik (majd ha ráérek, kicsit részletesebben).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése