Romák, iskolák

"Havas Gábor és Liskó Ilona 2004-ben azokat az iskolákat vizsgálta, ahová az átlagosnál több roma jár. Az igazgatók nagy része úgy vélte, hogy a cigány tanulók iskolai problémái a családjukban gyökereznek. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az iskola akkor sem lenne képes javítani a helyzeten, ha jobb felkészültségű pedagógusokkal, jobb feltételekkel és több pénzzel rendelkezne. A kutatók szerint az igazgatók többsége nincs tudatában annak, hogy az iskolában alkalmazott pedagógiai eljárások milyen nagy mértékben befolyásolják a romák tanulmányi sikerét."

Erről az jut eszembe, vajon hány olyan tanító van a pályán, aki egyetlen óra romológiát sem tanult. Emlékeim szerint néhány éve pl. a zsámbéki tanítóképző főiskolán megszüntették az oktatását.

"Ladányi János szociológus régóta óv az aprófalvak elsorvasztásától. A hetvenes évek elején elrendelt körzetesítés bizonyította, hogy a magukra hagyott szegény falvak egy része nem elhal, hanem gettósodik..."

"Az is biztos, hogy – idézve Forray R. Katalin nevelésszociológust – pedagógiai eszközökkel nem lehet megoldani a gazdasági és a társadalmi problémákat."

Egyetértek. Gyerekkori emlékeim felidézése kapcsán korábban én is ilyesmit fogalmaztam meg.

A ’70-80-as években gyakorlatilag magától felszámolódott a cigánytelep. A cigányok is előrébb léptek saját helyzetükhöz képest. Aztán a 90-es években ők is elvesztették a munkájukat, az újonnan felnövekvők nem is kaptak. Mire a kulturális igények kialakulhattak volna, a puszta létfenntartás is gond lett. Leírták a szociológusok, hogy mit eredményez ez. Munkahely kell, ki kell mozdulni a mikrokörnyezetből, látni kell, hogy lehet előrébb jutni: akkor a szülő majd elvárja a gyerektől, hogy nála többre vigye. A gyerek az iskolában 4-6-7 órát tölt, nem mindegy, hová megy haza. Tudom: tanulatlan ember nem kap munkát, képzett munkaerőre van szükség. De azt is tudom, hogy a tanuláshoz kevés az iskola meg a tanár. (Kellenek persze elhivatott és megfizetett, jól megfizetett tanítók, tanárok.) A családoknak kell segíteni (és nem minden családnak van erre szüksége!), a családoknak kell távlatot nyitni – eredményes közoktatási reform, az esélyegyenlőtlenség csökkentése túlmutat az oktatásügy feladatain és kompetenciáján.