Levelet hozott a posta.
Nagyra Becsült (sic!) XY!
A gyermekvállalás és a gyermeknevelés a legfontosabb emberi kötelesség. Előbbre való a hivatástudatnál, mélyebben gyökeredzik, mint az alkotás kényszere. Teljes életet az él, akinek családja van, és természetesen becses tagja a magyar társadalomnak az egyedülálló polgár is, ám aki nemcsak önmagáról, hanem családjáról is gondoskodik, gyermeket-gyermekeket nevel, felelősséget vállal, sokszoros támogatást és segítséget érdemel.
Éppen ezért nyújtottam be az országgyűlésnek idén júniusban egy olyan törvénymódosítási tervezetet, ami a családfenntartók védelmét szolgálja. Azt, hogy a gyermeket egyedül vagy családban nevelőket ne lehessen könnyen megfosztani a kenyérkeresetüktől, illetve hogy ezeknek az embereknek a foglalkoztatóját jelentős köztehercsökkentéssel sarkalljuk arra, hogy gyermekeseket alkalmazzanak.
(...)
Eredményes tanévet kívánva, tisztelettel:
Meggyes Tamás
polgármester
Jó bornak is kell a cégér. De a rossz boron csak az első pohárig segít.
Véletlenül, pontosabban úgy kerültem a blogra, hogy szokásom olykor megnézni a linkeket, ahonnan látogató érkezik valamelyik blogomra, a Csepli Györggyel üzemeltett blogra sokan érkeztek innen.
VálaszTörlésAz iskolai történet... Hát, mit mondjak. Írtam is egy bejegyzést, Elképesztő, arcpirító - és szomorű címmel. Hétfőn teszem közzé. Megköszönném ha elküldené azt a linket, amelyik a történet elejére vezet, hogy belinkelhessem. Köszönettel: Lux Erik (luxerik{kukac}gmail.com) Könyvként is - ha már megtörtént, ami történt - szívesen olvasnámk. A fejezetek készen is vannak, csak egy csöpp szerkesztés. :-)