Tegnaptól hivatalosan is más iskolához tartozom. Mostantól nézek nemcsak gondolatban, hanem a hétköznapi cselekvés szintjén is előre. Az én istvános időszakom 1993. augusztus 1-jén kezdődött, s papíron (egyelőre) tavaly augusztus 28-án zárult le – valójában most.
Az utóbbi két-három év életem leginkább embert próbáló időszaka volt, de minden idegölő nehézsége hozzájárult ön- és valóságismeretem kiteljesedéséhez. Különben csak olvasmányélményeim lennének a sunyi aljasság (és aljas sunyiság) mélységeiről, a cinikus képmutatás lehetséges mértékéről, a hóhérságot tisztes polgári foglalkozásnak gondolókról, az önként és dalolva mocskolódó csürhéről...
Részvétem a maradóknak.
(Egyes hírek szerint az ember ellen, akit meg nem nevezünk, szintén indult fegyelmi vizsgálat. Ezt látszik igazolni, hogy újra meghirdették ezt.)
Az utóbbi két-három év életem leginkább embert próbáló időszaka volt, de minden idegölő nehézsége hozzájárult ön- és valóságismeretem kiteljesedéséhez. Különben csak olvasmányélményeim lennének a sunyi aljasság (és aljas sunyiság) mélységeiről, a cinikus képmutatás lehetséges mértékéről, a hóhérságot tisztes polgári foglalkozásnak gondolókról, az önként és dalolva mocskolódó csürhéről...
Részvétem a maradóknak.
(Egyes hírek szerint az ember ellen, akit meg nem nevezünk, szintén indult fegyelmi vizsgálat. Ezt látszik igazolni, hogy újra meghirdették ezt.)
Hm...Nocsak, nocsak...A nyárvégi szél idén is új tájakra / iskolába fújja a fentebb meg nem nevezett személyt? Avagy pedagógusként még mutathatja a példát? Mindegy is. Már nem számít egyikünknek sem...
VálaszTörlésTovábblépésedhez sok sikert!!Eleget cipelted ezt a terhet, tedd le és repülj! Jó utat!
mért nem nevezitek meg? a malacfejű?
VálaszTörlés