Tegnap szandálban mezítláb – benn is egész nap majd megfagytam. Ma harisnyában, zárt cipőben, egy réteggel többet felvéve, sőt utcára ballont is – az eredmény ugyanaz. De holnap ez elég lesz, mert a gyerekek befűtik a termeket.
A hivatalos menetidő 44 perc, de 50-nél kevesebb alatt nem érek oda. Hazafelé 25 perceket késik a busz már Vörösváron. 20 évvel ezelőtt csúcsidőben 20 percenként indult járat, most csak hajnalban. Ennek ellenére 20 éve sok álló utas volt, most még mindig találtam ülőhelyet. 20 éve tudtam a buszon olvasni, most zenét hallgatok. A sofőrök akkor nem rádióztak, most van, aki a Boros–Bochkor duót hallgatja, s mivel én falra mászom tőlük, gyorsan bedugom a fülem.
Sok év után újra átsietek az ébredező piacon: pakolják az árut, átkiabálnak egymásnak az eladók, reggeliznek egyik-másik bódénál. A járda ugyanolyan toldozott-foltozott, az úttest ugyanolyan hepehupás, néhány új áruda, a piacon túl egy-két bezárt és egy-két új üzlet, aztán a lepusztult, behálózott Granvisus, majd Szent István városának – politikus epiteton ornans nélkül ki sem ejti a száján – 20 év alatt még lerobbantabb buszpályaudvara...
Tőlem pár száz méterre egy óra múlva gyülekeznek az istvánosok is, az én "gyerekeim" már a harmadik osztályfőnököt kapják, mióta elváltak útjaink – egy óra múlva én is először találkozom az új osztályommal, tizedikesek, mintha ki sem maradt volna egy év. Pedig dehogynem.
A hivatalos menetidő 44 perc, de 50-nél kevesebb alatt nem érek oda. Hazafelé 25 perceket késik a busz már Vörösváron. 20 évvel ezelőtt csúcsidőben 20 percenként indult járat, most csak hajnalban. Ennek ellenére 20 éve sok álló utas volt, most még mindig találtam ülőhelyet. 20 éve tudtam a buszon olvasni, most zenét hallgatok. A sofőrök akkor nem rádióztak, most van, aki a Boros–Bochkor duót hallgatja, s mivel én falra mászom tőlük, gyorsan bedugom a fülem.
Sok év után újra átsietek az ébredező piacon: pakolják az árut, átkiabálnak egymásnak az eladók, reggeliznek egyik-másik bódénál. A járda ugyanolyan toldozott-foltozott, az úttest ugyanolyan hepehupás, néhány új áruda, a piacon túl egy-két bezárt és egy-két új üzlet, aztán a lepusztult, behálózott Granvisus, majd Szent István városának – politikus epiteton ornans nélkül ki sem ejti a száján – 20 év alatt még lerobbantabb buszpályaudvara...
Tőlem pár száz méterre egy óra múlva gyülekeznek az istvánosok is, az én "gyerekeim" már a harmadik osztályfőnököt kapják, mióta elváltak útjaink – egy óra múlva én is először találkozom az új osztályommal, tizedikesek, mintha ki sem maradt volna egy év. Pedig dehogynem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése